A következő címkéjű bejegyzések mutatása: chargeback. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: chargeback. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. december 5., szerda

Karácsonyi dömping – mire figyeljünk online?

Közeledik a Karácsony, gondolom ez feltűnt mindenkinek. A mindenhonnan támadó karácsonyi akciók és hirdetések annak is eszébe juttatják, aki épp nem nézegeti a naptárat. Egyre többen vásárolnak ajándékokat online, ami valljuk be, nem lehet véletlen. Ilyenkor a boltokban, áruházakban, plázákban iszonyatos tömeg van, rengeteget kell sorban állni, és az sem kizárt, hogy a hőn áhított karácsonyi ajándék pont előttünk fogy el, így egy másik boltot kell keresnünk, ami idő, vesződség, fárasztó, nem mellesleg a lábaink is leszakadnak a sok mászkálásban. Érthető tehát, hogy a statisztikák és az előrejelzések is azt mutatják, hogy idén még többen fognak online ajándékvadászatra indulni, a meleg lakásból, egy bögre forró tea, vagy forraltbor mellől. Ugye mennyivel kényelmesebbnek hangzik? Ki sem kell tenni a lábunkat a hidegbe, nem kell a karácsonyi dömpingtől befeszült, így nem mindig kedves eladókkal hadakoznunk, és a többi embertársunkkal sem kell civakodnunk az utolsó kenyérpirító, vagy plazmatévé felett, hogy ki is vigye haza. Online vásárolni jó dolog. 

Eme bejegyzésnek viszont nem az a célja, hogy az online vásárlást népszerűsítse, Karácsonykor nincs is erre szükség. Ez a poszt azért jött létre, hogy felhívjuk néhány fontos dologra a figyelmet, ha véletlenül az ünnepi hangulat elhomályosítaná a tisztánlátásunkat, miközben a monitort nézzük. Mint említettük, ilyenkor többen vásárolnak online, akár magyar, akár külföldi oldalakon, viszont az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy ilyenkor valamelyest jobban is kell figyelni. Az ünnepeket és a vásárlási kedv szárnyalását azok is érzik, akik ártó szándékkal ki akarják használni a kevésbé éber vagy tapasztalatlan vásárlókat. A látványos akciók, hihetetlen árak, 200%-os leértékelések sokszor csapdákat rejtenek, úgyhogy nem árt figyelni, ha nem szeretnénk, hogy a karácsonyi idill rémálommá változzon. Ha mellényúlunk, se ajándék, se pénz, csak a fejvakarás marad, hogy mit is lehet tenni ilyen esetben. Korábban már írtunk a chargeback lehetőségéről (az a folyamat, amikor a vitatott online bankkártyás tranzakciónkat visszahúzzuk, a bankunk segítségével), de most inkább a megelőzésre fektetnénk a hangsúlyt.

Előfordulhat, hogy olyan helyről vásárolunk, ahonnan jövő Karácsonyig sem érkezik meg a csomagunk, a kereskedő pedig az ünnepek után nyomtalanul eltűnik, vagy olyan is megeshet, hogy akaratunkon kívül nem a megszerezni vágyott árucikket kapjuk meg, hanem egy olcsó másolatot, hamisítványt. Ilyenkor jól jön, ha kártyával vásároltunk, mivel a fentebb említett chargeback folyamatot el tudjuk indítani a bankunknál, az ilyen indokolt esetekben, nem fognak velünk kötözködni.

Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy megbízható helyről vásárolunk, a fizetés gomb megnyomása előtt érdemes kicsit körülnézni, tájékozódni. Az internet arra is jó, hogy rengeteg információt megtalálhatunk, szinte mindenről, úgyhogy biztosak lehetünk benne, ha valaki már pórul járt a kiszemelt webáruházzal kapcsolatban, akkor annak hangot is ad. Segíthet, ha különböző fórumokon, blogokon utánanézünk, hogy van-e valakinek bármilyen tapasztalata a kereskedőről, sok negatív vélemény esetén mondanunk sem kell, a pénzünket inkább máshol költsük el. 

Manapság egyre elterjedtebbek a különböző szervezetek, hivatalos szervek által minősített webáruházak, ha ilyennel találkozunk, az már egy jó jel, onnan valószínűleg nyugodtan vásárolhatunk. Persze nem árt meggyőződni róla, hogy a tanúsítvány tényleg igazi, és nem csak egy kép van odaszerkesztve, de ezt rákattintással ellenőrizni is tudjuk. Gyanúra adhat okot, ha a webáruház kinézete nem sugall profizmust, szétesett az oldal, a szövegek magyartalanok, nincs feltüntetve cégnév, elérhetőségek, stb. Ilyenkor mindenképp nézzünk utána, hogy valódi webshoppal van-e dolgunk, vagy csak egyszerűen keressünk másikat, választék van bőven. Ha egy márka saját oldaláról akarunk rendelni, figyeljünk rá, hogy a domain tényleg az eredeti márkanévvel azonos-e, illetve vannak-e a márkanéven kívül egyéb elemek a weboldal címében, netán számunkra furcsa végződésű a cím (.tk, .pk, .biz, .info, stb.). Ha ilyet látunk, inkább ne is próbálkozzunk vásárlással, a saját érdekünkben. Szintén ügyeljünk rá, hogy a címsorban, a domain https://-sel kezdődik e, legalább belépéskor, vagy amikor megadjuk a fizetésnél szükséges adatainkat. Ez azt jelenti, hogy az adatok egy biztonságos, titkosított csatornán továbbítódnak, tehát nem kell félnünk attól, hogy illetéktelenek kezébe kerülnek érzékeny adataink. Ráadásul ez is a webshopot minősíti, ha nem használnak https-t, arra utalhat, hogy nem figyelnek az alapvető biztonságra, illetve hogy gyorsan kellett egy kamu oldalt összevarázsolni, és nem volt mindenre idő. 

Írtunk korábban az internetes kártyákról is már, szintén jó ötlet lehet, ha ilyen szolgáltatást veszünk igénybe, persze ha a bankunk tud ilyet ajánlani. Ez arra jó, hogy lesz egy olyan kártyaszámunk, amit bátran megadhatunk bárhol, ugyanis emögött egy alszámla található, amire mi magunk döntjük el, hogy mikor, és mennyi pénzt utalunk. Például a vásárlás előtt 5 perccel a pontos ellenértéket, így csak azzal az összeggel „játszunk”, nem pedig a bankszámlánk teljes tartalmával. 

Végül egy alapvetést még muszáj leírnunk. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a védekezést, megelőzést mindig a saját gépünk rendbetételével kezdjük. Győződjünk meg róla, hogy van megfelelően frissített víruskeresőnk, az operációs rendszerünk naprakész, minden frissítés, hibajavítás fel van telepítve, a böngészőnk is a legfrissebb verziójú, így minél kevesebb lehetőséget hagyunk az ártó szándékú weboldalaknak és adattolvajoknak. 

Kellemes vásárlást mindenkinek! :)

2011. szeptember 23., péntek

Chargeback – Avagy az e-vásárlás védelme

Akinek van bankkártyája, az valószínűleg már számtalanszor hallott az alapvető biztonsági szabályokról, amit naponta sulykolnak belénk, például hogy ne tároljuk a PIN kódot a kártya mellett egy papírcetlire felírva, sőt, lehetőleg sehol máshol, csak a fejünkben, az ATM-eknél fokozottan figyeljünk minden gyanús jelre (leragasztott nyílások, ép legyen a leolvasó, ahova a kártyánkat behelyezzük), a kártyánkat ne adjuk ki a kezünkből ha egy mód van rá, ha fizetünk vele, akkor legyen mindig szem előtt, és még sorolhatnánk, de akkor az már egy másik poszt lenne.

Az e-vásárlás elterjedésével viszont az untig ismert alapszabályok betartása mellett is előfordulhatnak olyan malőrök, amikor is bankkártyánkat a mi hibánkon kívül, a tudtunk nélkül és/vagy jogtalanul terhelik meg. Ilyenkor nincs vége a világnak, és nem kell rögtön pánikba esni, van kézenfekvő megoldás.

Lássuk, mit is jelentenek a fentiek pontosan, és ha már megtörtént a baj, mik is pontosan a teendőink!

A bankkártya jogtalan megterhelése történhet akkor, ha a kártyánk illetéktelen kezekbe kerül, például elveszítjük vagy ellopják, erről írtunk már korábban itt.

Ennél bonyolultabb esetek is lehetnek, gondoljunk például a tavalyi PPO botrányra amikor is több ezer ügyfél korábban beregisztrált bankkártyáját terhelték meg, az ügyfelek előzetes beleegyezése nélkül.
Megtörténhet az is, hogy a tranzakció ugyan nem jogtalan, de a vásárolt szolgáltatást az ügyfelek már nem kaphatják meg, mert a cég csődöt jelentett. Így jártak az Aeroviva károsultjai is, akik az előre befizetett pénzük után futhattak, miután a cég lehúzta a rolót.

Abban az esetben is jogtalan tranzakcióról beszélhetünk, ha egy szolgáltatónál megújuló (recurring) előfizetést lemondtunk, de a lemondást követően a mi hozzájárulásunk nélkül továbbra is terhelik a bankkártyát a szolgáltatás előfizetési díjával.

Tehát számtalan olyan esemény lehet, ami okozhat a fentiekhez hasonló problémát. Ezeknek az okai leginkább emberi mulasztás (vagy szándékosság), illetve technikai gondok lehetnek, de mivel ezek olyan esetek melyekre a bankoknak kötelezően fel kell készülni, ellenszer is létezik rá (még ha a témában nem annyira járatos banki ügyintéző ezt tagadja is), mégpedig a chargeback.

Chargeback folyamat elindításakor lényegében egy már korábban létrejött tranzakciót a bank a számlatulajdonos utasítására visszavon, ezzel egy időben az adott kereskedő számláját megterheli.

De még mielőtt rohannánk a kártyakibocsájtó bankunkhoz azonnal chargebackelni egy ismeretlen tétel miatt, amit bankszámlánkon vagy bankszámlakivonatunkon vettünk észre, vizsgáljuk meg, hogy valóban olyan vásárlásról van e szó, amit mi nem hagytunk jóvá. Ha nem ismerjük a tranzakció eredetét, vagy csak nem vagyunk biztosak benne, érdemes az elménk rejtett bugyrainak feltúrása után az interneten is keresgélni, és a vásárláshoz tartozó céget felkeresni, hogy tisztázni tudjuk a vitatott szituációt.

A kereskedő saját érdeke, hogy ügyfelei elégedettek legyenek és megtartsa őket, illetve a chargebackek kivédése, hiszen a kereskedővel komoly büntetéseket fizettetnek ki, ha egy bizonyos százalékot meghaladó chargeback érkezik be hozzá. Ezért természetesen meg is van rá az eszköze, hogy a tévesen vagy hibásan levont összeget visszajuttassa a számlánkra (refund tranzakció). Tehát ha egy mód van rá, győzzük meg a kereskedőt, hogy utalja vissza a szóban forgó összeget, mindenki jobban jár (ugyanígy járjunk el, ha pl. hibás terméket kaptunk, vagy nem azt a terméket kaptuk meg amit megrendeltünk).

Amennyiben a szolgáltató nem kompromisszumképes (lásd fenti példák) a refundot illetően, már célszerű felkeresni a kártyakibocsájtó bankunkat. Erre általában a tranzakció létrejöttétől számítva 120 nap áll rendelkezésünkre.

Tehát ha eljutottunk odáig, hogy nincs más megoldás, kérjünk a bankunkban egy chargeback űrlapot, és töltsük ki figyelmesen. Bankja válogatja, de az alábbi információkat mindenképpen meg kell majd adnunk:
                         
Kártyatulajdonos neve
Kártyaszám
Vitatott tranzakció dátuma
Kereskedő adatai
Tranzakció szám
Vitatott összeg / Valutanem
Indok (eset rövid leírása)

Miután kitöltöttük az űrlapot, a bank előzetesen jóváírhatja a vitatott összeget a számlánkon, de a legtöbb eseteben előbb a kártyatársaságok (Visa, Mastercard stb.) illetékes részlegének továbbítják az ügyet. Általában 30 nap alatt megtörténik a kártalanítás, de előfordulhat, hogy akár fél évig is elhúzódik kivizsgálás, ugyanis a kereskedőnek van joga „fellebbezni”, és bizonyítani a tranzakció jogosságát.

Reméljük segítettünk ezzel a cikkel azoknak, akik nem voltak eddig tisztában ezzel a lehetőséggel, és ezáltal mindenki nyugodtabban fogja használni online vásárlások során a kártyáját, hiszen védve van a bankok és a kártyatársaságok szabályozásai által. Ha pedig a fentebb leírt esetek valamelyikével találkozunk, fontos, hogy úgy járjunk el, ahogy az az adott helyzetben elvárható.


Cikkünk vendégszerzője:

Takács Miklós
Compliance Officer

Duodecad Kft.
A DoclerHolding cégcsoport tagja

2011. július 22., péntek

Fogyasztóvédelem - a chargeback

Mit tehetünk, ha úgy érezzük, kár ért minket netes vásárlás során?

A „chargeback” a fogyasztóvédelem egyik hatékony eszköze

A panaszkezelés egyik eszköze a „chargeback”. Ezt a fogalmat csak az online bankkártyás fizetéssel kifizetett vásárlások során lehetséges értelmezni. Ezek az esetek, amikor úgynevezett card not present (nincs jelen a bankkártya) jellegű tranzakció történik.

A kártyakibocsátó (vásárló bankja) akkor kezdeményez „chargeback” tranzakciót, vagyis az elfogadó által benyújtott pénzügyi követelés visszavonását, amikor a kártyabirtokos (vásárló) vitatja a tranzakciót, és az érvényes szabályok alapján megállapítható, hogy a követelés visszaterhelhető az elfogadóra (kereskedő).
Egyszerűbben szólva, ha a vásárló online bankkártyás fizetéssel fizetett és úgy érzi, nem azt az összeget vonták le tőle, vagy nem kapta meg a terméket, vagy szerinte nem is vásárolt ilyen összegért, a saját bankjában eljárást indíthat és visszakövetelheti a pénzét. A banknak kötelessége az esetet kivizsgálni és a vitatott tranzakciót "visszahúzni" a kereskedőtől.

A „chargeback” eljárás  nem a bank ellen irányul. A „chargeback” eljárás lényege, hogy a bank egy már végrehajtott terhelést a számlatulajdonos utasítására visszavon, és ezzel egyidejűleg az adott kereskedő számláját megterheli. A bankot így nem éri veszteség, mert a számlatulajdonos számláján jóváírt összeget ráterheli a kereskedő számlájára. Sőt a „chargeback” eljárással a bank még bevételre is szert tesz, mert általában a kereskedők kötelesek a „chargeback” eljárás banki költségeit megtéríteni.

Alapvetően maga az eljárás nem kerülhet pénzébe a fogyasztónak.

A kereskedő, amellett, hogy jogos panasz esetén a számláját megterhelik a vitatott összeggel, rendszerint büntetést kap és viseli az eljárás költségeit. Ha a chargeback arány meghaladja a vásárlások 1-2%-át (kártyatípustól függően), a kereskedőtől megvonhatják az online bankkártyás fizetési lehetőséget.

Források: