Az Interchange-díj kalandjai

Mostanában egyre többször futhatunk bele a napi hírek közt az interchange-díj fogalmába. Magyarul bankközi jutaléknak hívjuk, így már valamivel érthetőbb a dolog, viszont még mindig nem biztos, hogy a hétköznapi olvasó tudja, mit is jelent pontosan. Blogposztunkban megpróbáljuk kicsit közérthetőbbé tenni ezt a pénzügyi fogalmat, illetve arra is fényt derítünk, hogy miért találkozunk vele mostanság oly sűrűn.

Mi mással is kezdhetnénk, mint a definícióval: A bankközi jutalék egy olyan díj, amelyet a kereskedő bankja (más néven elfogadó bank, az a bank, amelyik például a webshopba beérkező kártyás fizetéseket kezeli, a kereskedőnek itt van a számlája) fizet a kártyatulajdonos bankjának (ahol a kártyabirtokos bankkártyáját kibocsátották) a bankkártyás vásárlások után. Ez a díj fedezi a kibocsátó bank adott vásárláshoz kapcsolódó kockázatainak, és számlafenntartási költségeinek egy részét. Ez leegyszerűsítve tehát annyit jelent, hogy ezt a díjat az egyik bank fizeti a másiknak, amikor kártyánkkal vásárolunk. Ebből logikusan következik az, hogy a kártyakibocsátó bankoknak az az érdekük, hogy ez a díj minél magasabb legyen, mivel ez nekik annál több bevételt jelent. Az interchange-díjat általában a kártyatársaságok (pl.: Visa, Mastercard) határozzák meg országonként, így a kibocsátó bankok azt a kártyatársaságot fogják előnyben részesíteni, amelyik magasabban határozza meg ezt a jutalékot. Jelenleg, ha a két „nagyot” nézzük, a Mastercard-nál jóval magasabb díjjal találkozhatunk, mit a Visa kártyák esetében, ezért lehet az, hogy manapság egyre több Mastercard-ot bocsátanak ki , és egyre kevesebb Visa-t. Hogy valami kézzel foghatót is írjunk, megnéztük, hogy számokban kifejezve ez mit jelent: Mastercard esetén, ha magyar kártyával, Magyarországon vásárolunk, egy „sima” betéti kártyával egy webáruházban, a bankközi jutalék 0,60% + 12 HUF. Ugyanezen paraméterekkel, de Visa kártyával a jutalék már csak 0,16% + 0,015€ (~2,22 HUF). Ez természetesen nem összekeverendő azzal a tétellel, amit a kereskedő fizet a kártyaelfogadás után a fizetési szolgáltatónak, az interchange-díj csak egy része annak.

Az elmúlt hetekben, hónapokban azért találkozhattunk a hírekben olyan sűrűn ezzel a fogalommal, mert ismét napirendre került Magyarországon a bankközi jutalék szabályozása. Felmerül a kérdés, hogy erre miért is van szükség? A kormány egyik célja a hazai készpénzhasználat visszaszorítása, amely mellett a legfontosabb érvek a fekete- és szürkegazdaság kiszorítása, és a nemzetgazdasági költségek lefaragása. (Korábban már írtunk a készpénzhasználat korántsem magától értetődő, de igen jelentős költségeiről.) A készpénzhasználat visszaszorítására több eszköze is van a kormányzatnak. Legfőképp a fogyasztókra kell hatni különböző kampányokkal, megfelelő tájékoztatással, oktatással, de ennél talán hatékonyabb, ha a pénztárcájuk felől közelítik meg őket, mivel a magyar ember köztudottan árérzékeny. Példának itt van a mostanában szintén elég népszerű téma, a tranzakciós illeték (korábbi írásunk a témában itt). Ennek hatása, illetve ösztönző ereje abban rejlik, hogy a készpénzfelvételt jobban megadóztatja az állam, mint az átutalást, illetve bármilyen elektronikus fizetést. Ezzel együtt a fogyasztókat arra is rákényszeríti, hogy optimalizálják a pénzügyeiket, jobban odafigyeljenek a költésre, vagy akár bankváltással, számlacsomag váltással olcsóbb megoldásokat keressenek.

Itt jön képbe a bankközi jutalék szabályozása, mint egy olyan eszköz, amely szintén hozzájárulhat a készpénzhasználat visszaszorításához . Ez ugyanis arra sarkallná a kereskedőket, hogy érdemes bankkártyás fizetést is lehetővé tenni fizikai vagy virtuális boltjaikban, tehát növekedne az elfogadóhelyek száma, illetve ösztönözhetik vásárlóikat arra, hogy ezt a fizetési módot használják. A fogyasztónak is jó, mert így mentesülhet (legalábbis amíg még ingyenes a kártyás fizetés) a készpénzfelvétel után fizetendő tranzakciós adótól. A kérdés viszont korántsem ilyen egyszerű, mint mindenhol máshol, az éremnek itt is két oldala van. Azt egyelőre csak sejteni lehet, hogy a szabályozásra hogy reagálnak majd a bankok, van rá esély, hogy a fogyasztó issza meg a levét ismét. Ahogy a tranzakciós adónál is láttuk, könnyen elképzelhető, hogy a bankok az interchange-díj szabályozása miatt kiesett bevételüket a kártyatulajdonosokon akarják majd bevasalni, akár úgy, hogy 20 év után ismét pénzbe fog kerülni a kártyahasználat, vagy akár az éves kártyadíjak fognak emelkedni.

Hogy mi lesz a történet vége, mi is kíváncsian várjuk, és csak remélni tudjuk, hogy senki nem fog nagyon rosszul járni, legyen akár bank, kereskedő, vagy vásárló. 

2013 - A csekkadó éve

Elkezdődött ismét egy év. Ahogy ilyenkor lenni szokott, idén is számos változás lépett életbe, vagyis inkább a mi életünkbe. Azt már megszokhattuk, hogy januárban sok mindennek emelkedik az ára, kicsit többe kerül az élet, sőt, sokan a szokásainkon is kénytelenek vagyunk változtatni, ha szeretnénk lefaragni a költségeinkből.

Idei első bejegyzésünkben a tranzakciós adó témáját járjuk kicsit körbe, ez ugyanis az egyik olyan dolog, ami jelenleg okkal foglalkoztatja a közvéleményt. Nem vált be a nemzetgazdasági miniszter jóslata, a bankok mégiscsak áthárítják az illetéket az ügyfeleikre. Így, banktól függően, szinte mindenkinek számolnia kell – jobb esetben „csak” – néhány száz forint megnövekedett költséggel. Ez a többletkiadás akár több ezer forint is lehet, ha valaki nem figyel, vagy nem tájékozódik megfelelően arról, mi kerül most pénzbe, ami eddig ingyenes volt. Ráadásul februártól akár újabb drágítás jöhet, mivel az országgyűlés végül a tervezettnél magasabb közterheket szavazott meg. A csekkadó január elseje óta hatályos, a számlák közötti tranzakciókat alapesetben 2 ezrelékes, a készpénzfelvételt pedig 3 ezrelékes közteher illeti. Ezzel azonban még nincs vége, ahogy azt egy nemrégiben közzétett kormánynyilatkozatból tudjuk: ha az új típusú közteherből származó bevételek elmaradnak a várttól, tovább emelik a tranzakciós illeték mértékét. Amennyiben ez bekövetkezik, a bankok az eddig tapasztaltak alapján valószínűleg ismét módosítják majd a kondícióikat. Érdemes azonban megemlíteni a pénzügyi jogok biztosának épp a minap tett bejelentését is, miszerint vizsgálatot indít annak kiderítésére, hogy a bankok a korábbi kommunikáció ellenére miért hárítják mégis az ügyfeleikre az őket terhelő adót. Állítása szerint valódi versenyhelyzetben ez nem fordulhatna elő.

Mit tehetünk mégis, hogy csökkentsük a ránk nehezedő terheket? Első körben legjobb, ha felkeressük bankunkat. Akár személyesen a bankfiókban, akár telefonon, e-mailben, esetleg a bank honlapján található információkat olvassuk át, a lényeg, hogy kiderítsük, jelenlegi bankszámlacsomagunk mely pontjai változtak az új törvény életbelépésével. Ezek után arról sem árt tájékozódni, hogy más bankoknál milyen lehetőségek vannak. Ebben segítségünkre lehet például a Bankkártya.hu oldal által lehozott cikk (itt), ahol egy nagyon hasznos összehasonlító díjtáblázatot is letölthetünk (itt). Összességében el lehet mondani, hogy a készpénzfelvétel, az online átutalás, és a csoportos beszedési megbízás szinte kivétel nélkül minden banknál drágult, avagy most már pénzbe kerül, ha eddig ingyenes volt. A korábban húzóterméknek számító ingyenes, vagy „nullás” számlacsomagok kora is leáldozott, egy apró kivétellel, egyik bank sem kínál már ilyen szolgáltatást.

Jó hír viszont, hogy a bankok többségénél a bankkártyás vásárlás, – legyen az online vagy offline – továbbra is ingyenes marad, ezt a költséget ugyanis átvállalják. Remélhetőleg ez a jövőben sem fog változni, így a szóban forgó rendeleteknek talán valóban pozitív hatása lehet a bankkártyás fizetési hajlandóságra. Ezt persze az segítené elő, ha egyúttal a kártyaelfogadó helyek száma is növekedne, ami nem kizárt, ha kereskedői oldalon is felfedezik ezt az összefüggést, és hajlandóak némi pénzt invesztálni ilyen irányú fejlesztésbe. Mindez jótékony hatást gyakorolna a hazai készpénzmentes világ felé történő haladásra is. Az webshopok is újra elgondolkodhatnak a bankkártyás fizetés bevezetésén, hiszen nem csak bizonyítottan növeli a bevételt, de az átutalás már szinte mindenhol pénzbe kerül, így az kevésbé vonzóvá válik a kártyás fizetéssel szemben.

Zárszóként elmondható tehát, hogy sajnos nem ússzuk meg némi pluszkiadás nélkül, de kellő körültekintéssel és a megfelelő információk begyűjtésével továbbra is viszonylag alacsonyan tudjuk tartani bankszámlánk költségeit. Addig is, vásároljunk kártyával, mert gyors és biztonságos, ráadásul ingyen van! :)