Konverziónövelés a webshopban

A Mi online fizetünk! - blogban általában olyan témákról szoktunk írni, amelyek hasznosak lehetnek az online vásárlóknak, most arra gondoltunk, írunk egy bejegyzést a webshop tulajdonosoknak is, mivel ők is egyre többen vannak ma Magyarországon. Elég sok webáruházzal találkoztunk már munkásságunk során, ezek között vannak olyanok, amelyek színvonala igen magas, és olyanok is, ahol nem szívesen vásárolnánk magunk sem. Kérdés, hogy vajon mi járhat a látogató fejében, amikor rátalál webshopunkra, mi alapján dönt, hogy vásárolni fog-e tőlünk, vagy sem? Érdemes úgy kialakítani online áruházunkat, hogy az bizalmat ébresszen abban, aki arra téved, nagyon sok múlik ezen. Korábban már írtunk a szolgáltatói weboldal követelményeiről, de most kicsit másképp közelítjük meg a témát. Ebben a posztban összeszedtünk néhány egyszerű, ámde hasznos tanácsot, ami segíthet a bizalom elérésében, ezáltal több vásárlást is generálhatunk az oldalunkon.

Elsőként egy egyértelműnek tűnő dolgot emelnénk ki: törekedjünk az egyszerűségre! Ha valaki rákattint az oldalunkra, és rögtön a főmenüben azt tapasztalja, hogy nagyon sok minden van összezsúfolva egy helyre, rengeteg menüpont és kattintható gomb, hivatkozás található, hajlamos megijedni, vagy csak úgy érzi, hogy nincs ideje mindent felfedezni, ezért továbbáll. A kevesebb néha több elv itt is érvényesül, ha sok termékünk van, próbáljuk meg ezeket logikusan és átláthatóan kategorizálni, hogy minél egyszerűbben és gyorsabban rá tudjon találni a vevő az általa áhított termékre.

A dizájn egy igen fontos dolog, ezzel remélhetőleg tisztában van mindenki. A nagyon színes, különböző méretű képekkel, esetleg animációkkal tarkított oldal nem hogy vonzza a szemet, hanem inkább az ellenkezője, extrém esetekben még fejfájást is okozhat. Egy ilyen oldalon nagy valószínűséggel nem sokáig fog tartózkodni a potenciális vásárló, így a bevételünk sem fog növekedni. A letisztult dizájn, a nem túl erős, ámde egymással harmonizáló színek lehetnek a nyerők ebben az esetben, felesleges díszítő elemeket ne nagyon használjunk, ha nem muszáj, nem is mindig mutatnak jól, és az oldalunk betöltési sebességére is negatív hatással lehetnek.

Ha már megemlítettük, szintén egy fontos szempont, hogy milyen gyors az oldalunk. A mai rohanó világban a plusz másodpercek igen hamar türelmetlenséget szülnek, ami oda vezethet, hogy inkább egy másik oldalt választanak a felhasználók, ahol gyorsabban megkapják, amire szükségük van. Ha tehetjük, úgy alakítsuk ki oldalunkat, hogy felesleges várakozásnak ne tegyük ki leendő vásárlóinkat, meg fogjuk látni, hogy megéri.

Ahogy az elején is megjegyeztük, a bizalom kiépítése a vásárló felé lehet a kulcsa webshopunk sikerességének. Ezen akár néhány apró módosítással is igen nagyot tudunk lendíteni, lássuk hát ezeket! Az első, és talán legfontosabb, hogy az elérhetőségünk rendesen ki legyen dolgozva, és kiemelt helyet kapjon a weboldalunkon, ne valami eldugott, apró betűs menüpont alá legyen elrejtve. Minél több csatornán keresztül érhetnek el minket, avagy ügyfélszolgálatunkat a vásárlóink, annál inkább megbíznak az áruházban. E-mail cím, vonalas és mobiltelefonszám mindenképp legyen hadrendbe állítva, ha van rá módunk. Azt lássa a leendő vásárló, hogyha valamilyen akadályba ütközik, akkor pillanatok alatt el tudja érni a megfelelő személyt, hogy megoldja a problémáját. A kapcsolatfelvételi űrlap is egy ilyen megoldás lehet, de ezt inkább csak pluszban használjuk az előbb felsoroltak mellett. Van, akinek ez kényelmesebb, mint hogy belépjen az e-mail fiókjába, és onnan írjon nekünk üzenetet. Az elérhetőségeken kívül fontos még, hogy a webshop mögött álló cég adatai is fel legyenek tüntetve, gondolunk itt a cég hivatalos elnevezésére, telephelyének címére, cégjegyzékszámára, adószámára. Ha fizikailag is létezik bolt, ahol ezeket a termékeket meg lehet vásárolni, azt is tüntessük fel mindenképp, szintén bizalomgerjesztő hatása van. Lehet, hogy nem is gondolnánk, de különböző mérések, kutatások azt mutatják, hogy a vásárlók bizalma attól is jelentősen megnő, ha a cég vezetőiről is találhat információkat az oldalon. Akár csak egy név, egy hozzá tartozó fénykép és egy telefonszám vagy e-mail cím is bőven elegendő, ezzel talán sikerül kicsit tompítani az online vásárlás egyetlen hátrányán, a személytelenségen. Ha a vásárló azt érzékeli, hogy itt is csak ugyanolyan emberek dolgoznak, mint ő, egyből másképp áll a helyzethez.

Ejtsünk néhány szót arról is, amikor már elhatározta a látogató, hogy vásárolni fog tőlünk valamit. Az elhatározás már jó, de önmagában még kevés. Ezen a ponton is lehetnek olyan buktatók, amelyek azt eredményezik, hogy a látogatónk félúton meggondolja magát. Például ha a vásárlási folyamat túl bonyolult, a kelleténél több lépésből áll, vagy nincs minden információ egyértelműen feltűntetve (szállítási, fizetési infók, jótállás, garancia, elálláshoz való jog, stb.). Mindez oda vezethet, hogy a vásárló meggondolja magát menet közben, pedig már nem sok választja el a sikeres tranzakciótól. Arra sem árt figyelni, hogy legyen többféle fizetési mód, hogy minden látogató megtalálhassa a neki optimális megoldást. Arról már korábban is tettünk említést, hogy az online kártyás fizetés bevezetése is jótékony hatással van a konverzióra, érdemes ezt is megfontolni, manapság szinte alapkövetelmény, hogy tudja a vevő használni a kártyáját, ha már van neki. Ha azt érzi, hogy megbízható az oldal, bizonyára meg is fogja tenni.

Úgy gondoljuk, ezek az apró „trükkök” sokat hozhatnak a konyhára, ráadásul szinte mindent saját magunk is meg tudunk oldani, nem kell drága szakembergárdát felfogadnunk a módosításokhoz. Természetesen lehet szakemberhez is fordulni, ez nyilván költséggel jár, de biztosak lehetünk benne, hogy az rövid időn belül meg is térül. Bízunk benne, hogy a jelenlegi és a jövőbeni webshop tulajdonosoknak is tudtunk segíteni tanácsainkkal, forgalomnövelésre fel, mindenkinek sok sikert kívánunk!

Online vásárlás – a fizetési oldal rejtelmei

Előző bejegyzésünk az online vásárlás hátterében zajló folyamatokról szólt, ez adta az ötletet, hogy írhatnánk egy szösszenetet arról is, ami a vásárló szeme előtt történik. A kevésbé rutinos online vásárlók számára remélhetőleg hasznos lesz arról olvasni, mivel is találkozhatunk egy internetes vásárlás során.

 Egy virtuális vásárlás általában magában foglalja az előzetes regisztrációt, a honlap, webáruház árukatalógusban való böngészést, a termékek kiválasztását és kosárba helyezését, a kosár tartalmának frissítését, módosítását és törlését, a teljesítési és szállítási feltételek kiválasztását, a pénztárban való fizetést, a megrendelés leadását, valamint a szolgáltatótól a megrendelésre küldött visszaigazolást is. Nem minden webshop működik így, mostanában egyre több az olyan oldal, ahol például előzetes regisztrációhoz nincs kötve a vásárlás. Természetesen, ahogy haladunk a folyamattal, előbb vagy utóbb meg kell adjuk adatainkat. Itt kényelmi szempontok játszhatnak közre, avagy a kereskedő úgy gondolkodik, hogy sokkal jobban „konvertál” az oldala, ha nem kötelezi a vásárlóit regisztrációra, még mielőtt bármit is vásárolna.

A vásárlási folyamat további alakulását valójában a fogyasztó tudja befolyásolni, azzal, hogy milyen fizetési módot választ ki. Egyik korábbi bejegyzésünkben foglalkoztunk az Escalion kutatással, ahol azt is megkérdeztük a webshop tulajdonosoktól, hogy milyen fizetési mód érhető el náluk. Remélhetőleg azóta a helyzet javult kicsit, és az online bankkártya elfogadás már jobban elterjedt, nem titkoltan a ’Mi online fizetünk!’ blog főként ezzel a kérdéskörrel foglalkozik. Ha az előbb említett blogbejegyzésünkben megnézzük, hogy milyen fizetési opciók vannak általában, azt láthatjuk, hogy többnyire a megrendelés utáni fizetés az elterjedt, a megrendeléskor történő kifizetéssel szemben. E mögött számos ok is rejtőzhet, mind a kereskedő, mind a vásárló részéről, ennek fejtegetésébe inkább most nem bocsátkoznánk, valószínűleg egy külön blogposzt terjedelmű írás születne belőle.

Azt azonban kijelenthetjük, hogy az átlag fogyasztó ma Magyarországon inkább azért nem vásárol bankkártyával, mert bizalmatlan, félti az adatait, stb. Egy ideje ezen dolgozunk mi is, hogy ez megváltozzon, és egyre népszerűbb legyen ez a vásárlási forma.

Emiatt a továbbiakban egy olyan esetet veszünk, ahol a kiválasztott terméket rögtön megrendeléskor, bankkártyával szeretné kifizetni a vásárló. Tehát az előzetes regisztráció (ha szükséges volt) már lezajlott, böngésztünk a termékek között, sikerült is megtalálnunk a számunkra legvonzóbb terméket, hát akkor vegyük is meg! A termék és a szállítási opciók kiválasztása szintén megtörtént, legutolsó lépésként a fizetés maradt, így jutunk el a fizetési oldalra. Nem biztos, hogy mindannyiunk számára világos, hogy a fizetési oldalnak mekkora jelentősége van, ezért vizsgáljuk meg jobban ezt a kérdést, a kereskedő, és a vásárló szemszögéből is.

Attól függően, hogy a kereskedő milyen szolgáltatóval van leszerződve, ki  biztosítja az online bankkártya elfogadást, több verzió is lehetséges. Magyarországon az az elterjedtebb, hogy a fizetési oldalakat a hazai bankok szolgáltatják, ugyanúgy, ahogy a bankkártya elfogadást is. Jellemzően nevet, bankkártya számot, lejárati dátumot és CVC/CVV kódot kérnek (néhol a Bank nevét, és a bankkártya típusát is bekérik), majd a fizetés gomb megnyomásával megtörténik a tranzakció. A fizetési oldal dizájnja ilyenkor szinte biztos, hogy a banké, néhány szöveges résztől eltekintve nem nagyon látjuk, hogy honnan is jutottunk ide, se logó, se kép, se bármiféle grafika nincs, ami a kereskedő oldalára utalna. Ez lehet pozitív és negatív is, a kereskedő valószínűleg örülne neki, ha a logója, vagy a cégének neve folyamatosan szem előtt lenne, ezzel is némi hatást gyakorolhatna a fogyasztóra (de ez már inkább marketing). Pozitívumként viszont előjön az, hogy ha a vásárló egy ismert bank oldalával találkozik, amit mondjuk akár már több ízben is látott korábban, más webshopban történő vásárlásakor, nem nagyon fog habozni, hogy meg merje e adni személyes, illetve kártyaadatait. Fontos megjegyezni, hogy ahol mérik a vásárlás közben az oldalt elhagyók arányát, ott elég érdekes statisztikák kerülhetnek napvilágra, pont emiatt sem mindegy, hogy a fizetési oldal hogy néz ki, mennyire bonyolult illetve átlátható, és nem árt eltalálni az arany középutat a bekérendő adatok vonatkozásában, a túl kevés, és a túl sok is problémás lehet. Ha a példánkat nézzük, jelen esetben a kereskedőnek eléggé meg van kötve a keze, ugyanis a fizetési oldalt a bank szolgáltatja, aki ragaszkodik a saját arculatához, a bekérendő adatokhoz, a kereskedő pedig „kénytelen” ezt elfogadni.

Tőlünk nyugatabbra sokkal inkább elterjedt, hogy nem banki szereplők, hanem úgynevezett online fizetési szolgáltatók (payment service provider, PSP) nyújtják ezt a szolgáltatást. Így a vásárló nem feltétlenül egy bank oldalát látja maga előtt, hanem egy adatkezelő szolgáltatóét, aki a tranzakció adatkezelésben professzionális. A felhasználó itt is átjut a fizetési oldalra, ha bankkártyával vásárol, eddig megegyezik a működése a banki szolgáltatással, viszont maga a fizetési oldal már teljesen eltérhet az ott megszokottól. A PSP ilyen szempontból annyival rugalmasabb, hogy a kereskedő igényeit is meg tudja valósítani, ami a fizetési oldalt illeti. Például ide tartozik a bekérendő adatok mennyisége, tehát ha a webshop tulajdonos igényli, plusz infókat is bekérhet a fizetési oldalon (pl.: e-mailcím, lakcím, telefonszám). De ha egyszerűsíteni akarja a vásárlók dolgát, minimálisra is csökkentheti a beviteli mezőket, magyarán csak azt kéri, ami mindenképp szükséges a tranzakció lebonyolításához.  Ilyen kereskedői igény felmerülése esetén, előfordulhat, hogy az online webshop brand-je, arculata olyan erős, hogy a vásárló nem szívesen hagyja el azt fizetéskor, ezért a fizetőoldalt a shop arculatára szabják. Ezzel több hatást is el lehet érni, egyrészt a vásárló biztos lehet benne, hogy tényleg ott és azt vásárolja meg, amit szeretne, mert teljes mértékben az a látványvilág fogadja, amit a weboldalon megszokott, másrészt a biztonságérzetre sincs káros hatással, mert a különböző biztonsági elemek természetesen ezen a fajta fizetési oldalon is jól láthatóak, beazonosíthatóak.

Ha megadtuk az adatainkat, és rákattintottunk a kifizetés gombra, némi homokórázás után a folytatás nagyjából megegyezik, akár banki, akár PSP fizetési oldalról jutunk vissza a webshopba. Az eltérés annyi, hogy a banki oldalról általában automatikusan visszairányítódunk arra az oldalra, ahonnan a fizetést kezdeményeztük, és ott írja ki nekünk a rendszer, hogy sikeres vagy sikertelen lett-e a tranzakciónk. Fizetési szolgáltató esetében már rögtön a fizetési oldalon megtudhatjuk, hogy sikerült-e a vásárlásunk, a visszairányítás egy gombnyomással, manuálisan történik.

A kereskedő ezután köteles a fogyasztó megrendelését haladéktalanul, de legkésőbb 48 órán belül elektronikusan visszaigazolni. Ez a gyakorlatban egy automatikus válasz e-maillel történik, amely a megrendelés feltételeit (termék neve, ár, szállítási feltételek, stb.) erősíti meg. Ha a visszaigazolás 48 órán belül nem történik meg, a fogyasztót nem köti a megrendelése, és nem köteles a leszállított termék átvételére. Manapság már megszokott az a gyakorlat is, hogy bankkártyás vásárlás után digitális számlát is kézhez kapunk, vagy az oldalon letölthető formában, vagy szintén e-mailben megküldve részünkre.

Reméljük, hogy lesz gyakorlati haszna is az itt leírtaknak, ha legalább egy olvasót sikerült meggyőznünk arról, hogy online fizetni jó dolog, már megérte. :)

Az online bankkártyás fizetés biztonsága – avagy mi folyik a háttérben?

Egy korábbi bejegyzésünkben már érintettük ezt a kérdéskört, most a technikai háttérrel foglalkoznánk kicsit többet. Ahogy a cím is mutatja, azt szeretnénk röviden bemutatni, mi is folyik abban a pár másodpercben, amíg arra várunk, hogy a fizetésünk sikeres lesz, vagy nem. Nem titkolt célja továbbá ennek a posztnak, hogy a Kedves Olvasó bizalmát még jobban elnyerje az online bankkártyás fizetés, ha látja, hogy milyen biztonsági lépések történnek ilyen esetekben a kereskedő és a bank vagy szolgáltató, illetve a többi szereplő között.

Kezdetnek érdemes tisztában lenni azzal, hogy hogyan is működik az online fizetés háttérfolyamata, egy egyszerű példát nézve, amikor a vásárló egy bank fizetési oldalán keresztül téríti meg a webshopban vásárolt termék ellenértékét: A vásárló a kereskedő vagy szolgáltató (a továbbiakban az egyszerűség kedvéért csak kereskedő) internetes oldalán a bankkártyás fizetési mód kiválasztását követően kezdeményezi a fizetést, melynek hatására átkerül a bank biztonságos kommunikációs csatornával ellátott fizetőoldalára (SSL/TLS titkosítás). A fizetéshez szükséges megadni a kártyaszámot, a lejárati dátumot, és a kártya hátoldalán található 3 jegyű érvényesítési kódot (CVC/CVV kód). A tranzakciót a vásárló indítja el a fizetés gombra kattintva, ettől kezdve a kártya valós idejű engedélyezésen megy keresztül néhány másodperc alatt, melynek során a kártyaadatok eredetisége, fedezete, és vásárlási limit-je kerül ellenőrzésre. Amennyiben a tranzakció folytatásához minden adat megfelel, a fizetendő összeget a vásárló számlavezető bankja zárolja a kártyáján, hogy ezt az összeget másra már ne lehessen elkölteni. A számlavezető bank ezután visszaküldi egy üzenetben a fizetési szolgáltató banknak, hogy minden rendben van, a bank pedig visszairányítja a vásárlót a webshop oldalára, ahol a webáruház kiírja, hogy a vásárlás sikeres volt.

Mivel ez a poszt a technikai részletekről szól, az előző bekezdésből a titkosítás az, ami minket érdekel. A titkosítást évszázadok óta használják bizalmas adatok egyik helyről a másikra juttatásakor. A titkosításkor az elküldendő üzenetet egy titkosító kulcs felhasználásával, titkosító algoritmus segítségével kódoljuk. A kódolt üzenetet aztán eljuttatjuk a rendeltetési helyre, ahol az előbbi kulcs segítségével visszaállítják az eredeti üzenetet. Kétféle alapvető titkosítási mód létezik, a szimmetrikus és az aszimmetrikus titkosítás. Szimmetrikus titkosításnál az üzenet titkosítására és visszafejtésére ugyanazt a kulcsot használjuk. Az eljárás előnye, hogy nagyon gyors, hátránya, hogy mindig ugyanazzal a kulccsal történik a titkosítás, és nehézkes a kulcs egyeztetése. Az aszimmetrikus titkosítás két kulcsot használ, az egyik kulcsot az üzenet titkosítására, a másikat az üzenet visszafejtésére. A két kulcs között olyan matematikai kapcsolat van, hogy amit az egyik kulccsal titkosítanak az csak a másikkal fejthető vissza. Az egyik kulcsot privát kulcsnak, a másikat publikus kulcsnak hívjuk. A felek a publikus kulcsukat nyilvánosságra hozzák. A titkos kulcsot kizárólagosan alkalmazza az aláíró, míg a nyilvános kulcsot a címzett használja, hogy meggyőződjön az aláírás eredetiségéről. A módszer hátránya, hogy lassú, mivel bonyolult matematikát használ.

Jelenleg a legelterjedtebb titkosítási eljárás az SSL/TLS (Secure Socket Layer/Transport Layer Security) protokoll. Az SSL/TLS biztonságos kommunikációs kapcsolatot teremt nyílt kulcsok felhasználásával, a webszerver és a webböngésző közötti adatátvitelben az adatok titkosítására és hitelesítésére alkalmazott biztonsági technológia. Az SSL/TLS a kommunikáció titkosítása mellett arra is lehetőséget nyújt, hogy digitális tanúsítványok segítségével ellenőrizzük a két internetes szereplő hitelességét, és hogy észleljük, ha valaki kívülről szándékosan befolyásolni akarja a kommunikációt. Jelenleg a világ elektronikus kereskedelmének 90%-ában ezt a titkosítási módot alkalmazzák. A bank rendelkezik egy 128/256 bites titkosító kulccsal, amely a kommunikációs csatornát védi. A vásárló által használt böngésző a bankkártya birtokos adatait az elküldés előtt titkosítja, így azok kódolt formában jutnak el rendeltetési helyükre, emiatt illetéktelen személyek számára nem értelmezhetőek.

A laikusok számára lehet, hogy nehéz olvasmánynak tűnik, de a lényeg mindenképp az, hogy láthatjuk, az adatainkat elég komolyan védik egy online vásárlás során, világszerte elfogadott és használt eljárások és szabványok biztosítják, hogy illetéktelenek ne férhessenek hozzá érzékeny adatainkhoz. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy az oldal, ahol megadjuk kártyainformációinkat, biztonságos legyen. Ha felül a böngészősávban azt látjuk, hogy az oldal címe https://-sel kezdődik (és lehetőleg ne legyen áthúzva, vagy piros színnel írva), akkor megnyugodhatunk, az oldalon biztonságos, titkosított kommunikáció zajlik, adataink nincsenek veszélyben, vásárolgathatunk kedvünkre.

Dilemma - Milyen kártyát válasszak? (3. rész)

Elérkeztünk a bankkártya választást taglaló sorozatunk befejező részéhez, amelyben a betéti kártyákat, hitelkártyákat és a költési kártyákat vizsgáljuk meg tüzetesebben.

A bankkártyáról nem állapítható meg első ránézésre, hogy betéti (angolul debit), hitel- (angolul credit) vagy költési (angolul charge) kártyáról van szó, tehát ugyanazon kártyamárka (pl. MasterCard) mögött ilyen és olyan is állhat. A költési kártyát hívják (nem túl szabatosan) terheléses kártyának is, amely angolra lefordítva a nagy kártyakultúrával rendelkező országokban egészen mást jelent.

A magyarországi gyakorlat szerint a kártyahasználat során mindhárom kártyatípust ugyanúgy kell használni. Külföldön azonban bevett szokás, hogy az egyes vásárlási tranzakció előtt meg kell adni, hogy az betéti kártyával vagy hitelkártyával történik, sőt bizonyos vásárlások (pl. autókölcsönzés) csak hitelkártyával lehetségesek.

A betéti kártyával végzett költéseket alapvetően a kártyabirtokos pénze (betétje) fedezi. Egy betéti kártya még akkor sem lesz hitelkártya, ha ahhoz áthidaló folyószámlahitel kapcsolódik, mellyel a betét “meghosszabbodik” a költések tekintetében. Ehhez egyébként jövedelem-átutalásra is szükség van. A betéti kártyák hitelkerettel és hitelkeret nélkül is nyitóösszeggel, és/vagy óvadékkal, és/vagy jövedelem-átutalással igényelhetők, azaz valamennyi pénzt mindenképpen előre le kell tenni ahhoz, hogy a kártyát megkaphassuk.

A hitelkártya ezzel szemben nem igényel jövedelem-átutalást vagy nyitóösszeget (óvadékot is csak kiegészítő esetben, pl. ha nem tud jövedelemigazolást felmutatni az igénylő). A hitelkártya mögött olyan számla áll, mely nem alkalmas betétlekötésre, átutalásra, csupán a kártya mögötti tranzakciók fedezhetők vele. A hitelkártya kb. olyan, mint például egy telefonszámla, melynél minden hónapban nulláról indulunk (hiszen nincs betétünk a banknál) és a hitelbe számolt havi költéseink végén a számlazárást követően kapunk egy számlát a költéseinkről. A hitelkártyánál eldönthetjük, hogy a havi periódust követő zárás utáni türelmi időszakban visszafizetjük-e a teljes összeget, vagy annak csak egy részét. Ha egyben visszafizetjük, akkor általában a bank nem számol fel hitelkamatot (csak a kártyával végzett vásárlások után), ezt hívjuk úgynevezett kamatmentes költésnek, ha pedig nem a teljes összeget fizetjük vissza, akkor a megmaradt tartozásra kamatszámítás indul (visszamenőleg is).

Megemlítendő, hogy gyakran még ma is minden kártyát hitelkártyának hívnak, hibásan. A gyűjtőnév ugyanis nem hitelkártya, hanem bankkártya, s annak csak egyik fajtája a hitelkártya.

Végül ejtsünk a költési kártyáról is néhány szót. A költési kártya szinte csak abban különbözik a hitelkártyától, hogy nem lehet választani, hanem egy összegben vissza kell fizetni a havi költéseinket (melyek persze vásárlás esetén ugyanúgy kamatmentesek). Magyarországon rendkívül kevés az ilyen kártyák száma, a másik két típus mellett a költési kártyák nem nagyon terjedtek el, emiatt túl sok tintát nem is pazarolunk a bemutatására.

Reméljük, három részes sorozatunkkal sikerült némi eligazítást adnunk a kártyadzsungelben tévelygőknek, ha ezek alapján bármely Kedves Olvasónk közelebb jutott a döntéshez, azt már sikerként könyveljük el.

Dilemma - Milyen kártyát válasszak? (2. rész)

Megérkezett a folytatás, a téma továbbra is az, hogy milyen típusú kártyát válasszunk, mert hát választék az van bőven. Első részünket különböző érdekes kérdésekkel zártuk, a mostani bejegyzésünkben ezeket próbáljuk megválaszolni, remélhetőleg sikerrel.

Általánosan elfogadott tény, hogy mind a kereskedelmi elfogadóhelyeken, mind az interneten egyaránt, azokat a kártyákat fogadják el, melyeknek logóját feltüntetik vagy a boltban, vagy a weboldalon. Így az interneten történő fizetésre valamennyi dombornyomású MasterCard és Visa kártya alkalmas, illetve bizonyos dombornyomásmentes kártyák is (róluk a cikk utolsó felében ejtünk szót). Mindezek mellett léteznek speciális, úgynevezett internetes kártyák is.

A komoly mérvű internetes visszaélésekre a bankszektor új megoldásokkal, fejlesztésekkel reagált. Ennek eredményeként egyrészt megjelentek a csak interneten használható kártyák, amelyekkel nem lehetséges interneten kívül vásárolni, azaz kártyaszámunk esetleges ellopása esetén nem lehetséges a "földi" visszaélés. (A csak interneten használható VISA kártya elfogadására a kereskedőnek is felkészültnek kell lennie, különben a bank visszautasítja azt.) Az American Express például úgy fokozza az online kereskedelemben a kártyahasználat biztonságát, hogy a kártyabirtokost csak egy egyszer használható „kártyaszámmal” engedi vásárolni. Ezzel a számmal mindössze egyetlen vásárlást eszközölhet az interneten a kártyatulajdonos, s minden újabb vásárláshoz újabb, teljesen más kártyaszám tartozik.

Végül ejtsünk szót egy furcsa jövevényről, az úgynevezett dombornyomásmentes (angolul unembossed) bankkártyáról. Hivatalosan így hangozhatna a definíciója: olyan bankkártya, amely minden olyan helyen használható, ahol az adott márkájú dombornyomású bankkártyát egyébként elfogadják, de csak azokon az elfogadóhelyeken használható, ahol elektronikus összeköttetés van a kártyaelfogadó bankkal.

Úgy tűnt, egy-két évtized után a kártyatársaságok felfedezték a spanyolviaszt, és sikerült igen jól összekeverniük az elektronikus és a dombornyomású kártyákat, amelyek olykor fogyasztói panaszokhoz is vezettek.

Kezdetben az elektronikus elfogadásra külön márkát hoztak létre, így azok az ügyfelek, akik ilyen típusú kártyával rendelkeztek, mindig pontosan tudták, hogy egy adott üzletben elfogadják-e a kártyájukat, hiszen a logó szerepelt az üzlet bejáratán. A dombornyomásmentes kártyáknál azonban tulajdonképpen klasszikus dombornyomású kártyákat kezdtek kibocsátani, de dombornyomás nélkül. Vagyis ezek teljes értékű Visa vagy MasterCard kártyák, viszont imprinteres kártyaelfogadásra mégsem alkalmasak, hiszen a dombornyomás hiányában az az önátírós gépekben nem használhatók, vagyis marad az elektronikus környezet.

Éppen ezért ezt a kártyatípust nem ajánljuk szívesen, hacsak az ügyfél nem kíván vásárlás előtt minden olyan helyen meggyőződni az elektronikus elfogadásról, ahol nem lát elektronikus kártyamárkát, csak dombornyomásost.

Következő, egyben befejező részében a bankkártya választás dilemmáját feldolgozó sorozatunknak a betéti kártyákról, hitelkártyákról és költési kártyákról lesz szó, tartsanak továbbra is velünk!

Dilemma - Milyen kártyát válasszak? (1. rész)

Online fizetni jó dolog, de ehhez első körben nem árt, ha rendelkezünk egy erre alkalmas bankkártyával. Legfrissebb bejegyzésünkben a bankkártyák különböző típusainak megismertetésével szeretnénk gyarapítani kedves Olvasóink tudását és ismeretét, hiszen ez a terület is bőven kínál felfedetlen és tisztázatlan kérdéseket.

Bár a bankkártyák használata kapcsán ma már eléggé tájékozottnak számítunk, mégsem árt, ha tudatosítjuk magunkban, hogy a már meglévő, vagy újonnan igényelendő kártyánkat mégis mi mindenre szeretnénk használni.

Mint minden megalapozott döntést, a kártyaválasztást is alternatívák felállításával és mérlegeléssel lehet meghozni. Kérdés, hogy vásárlásra (online vagy offline) vagy pénzfelvételre, esetleg mindkettőre szeretnénk-e, hogy alkalmas legyen a kártyánk? Itthon, vagy külföldön is igénybe vennénk? Első körben a dombornyomott és az elektronikus kártyák közötti különbséget vesszük górcső alá.

A dombornyomott kártyák (pl. a MasterCard Standard, Business, Arany és Platina, a VISA Classic, Gold és a Business kártyák többsége) ATM- és POS-berendezéseknél valamint im-printereknél (ami a POS berendezés mechanikus változata), telefonos, postai és internetes vásárlásokhoz, rendelésekhez egyaránt felhasználhatók. A dombornyomott kártya megjelenését illetően abban különbözik a gravírozott kártyától, hogy a rajta szereplő karakterek a kártya síkjából kiemelkednek. További előnye még, hogy külföldön is használható, így akik sokat utaznak, azoknak kifejezetten kényelmes szolgáltatást nyújthat.

Ezzel szemben a gravírozott vagy elektronikus kártyák - pl. a Maestro, a VISA Electron, a MasterCard Electronic - kizárólag elektronikus környezetben használhatók, azaz ATM- és POS-berendezéseknél. Bizonyos esetekben online fizetésre is alkalmasak, ez nagyban függ a kibocsátó banktól.

A szelekció azonban itt még nem ér véget, hiszen léteznek még chippel és mágnescsíkkal ellátott kártyák, dombornyomásmentes kártyák, ATM kártyák, betéti- és költési kártyák, és a listát még hosszan lehetne folytatni. A következő postokban részletesen kifejtjük ezek használati köreit is.

Összefoglalásképpen a dombornyomott és elektronikus kártyákról:

•  A dombornyomású kártyák minden vásárlási ponton és minden bankjegykiadó automatában (ATM-ben), továbbá minden bankfiókban, illetve postán használhatók, természetesen internetes vásárláshoz is megfelelnek.
• Az elektronikus kártyák csak az elektronikus vásárlási pontokon és minden bankjegykiadó automatában (ATM-ben), továbbá elektronikus elfogadás esetén bankfiókban és postán használhatók.

Mi a különbség a dombornyomásmentes, és a gravírozott kártyák között? Van egyáltalán különbség? Mi az az internetes kártya? Ha a kedves Olvasó nem tudja ezekre a választ, érdemes velünk tartani legközelebb is, mai blogposztunk folytatása többek között erről is fog szólni.

Okok és teendők sikertelen bankkártyás fizetés esetén

Akik szoktak online bankkártyával vásárolgatni, bizonyára találkoztak már olyan helyzettel, hogy a tranzakció sikertelen lett, ennek okát viszont nem tudták megállapítani. A bankok és különböző fizetési szolgáltatók a legritkábban írnak ki visszautasításkor érdemi információt, nem nagyon adnak támpontot arra vonatkozóan, hogy mitévők is legyünk. Mit tehet ilyenkor a vásárló? Mivel segítség nincs, saját magunknak kell megpróbálnunk megoldani a helyzetet.

Feltehetően ritka az olyan kártyatulajdonos, aki tisztában van vele, mi minden lehet a háttérben, mert bizony a visszautasításnak ezer és egy oka lehet. Ezt próbáltuk jelen írásunkban összeszedni segítség gyanánt, hogy ilyen helyzetben merre induljunk el, hogyan próbáljunk sikeres vásárlást varázsolni a sikertelenből.

Alapvetően négy csoportra lehet osztani a sikertelen vásárlások okait, indokait, lehet ez kártya jellegű hiba, a kártyához tartozó számlát érintő hiba, technikai, illetve kapcsolati jellegű probléma. Vegyük ezeket szép sorjában:

Kártya jellegű hibánál mire lehet gyanakodni?

• Ha első alkalommal próbáljuk a kártyát internetes fizetésre használni, könnyen előfordulhat, hogy a kártyánk nem is alkalmas interneten történő fizetésre, emiatt kapunk elutasítást.
• Egy másik lehetséges ok, hogy a kártyakibocsátó banknál van letiltva a kártyánkon az internetes fizetés, leginkább biztonsági okokból fordulhat ez elő.
  Ebben a két esetben a legjobb, ha a kibocsátó bankunkhoz fordulunk információért. 
• A hibásan megadott kártyaadatokat is ide sorolhatjuk, ezt mindenképp ellenőrizzük a fizetés gomb megnyomása előtt.
• Megeshet, hogy a kártyánk már lejárt, emiatt utasít el minket a fizetési szolgáltató. Ezt elég könnyen ellenőrizni tudjuk a lejárati dátum alapján. A kártyán szereplő lejárati dátum hónapjának végéig elvileg még használható a plasztikdarab, vásárlás előtt érdemes ezt is ellenőrizni.

Számla jellegű hiba esetén:

• Ha anno számlanyitásnál, kártyaigénylésnél megadtunk napi limitet, figyeljünk arra, hogy a vásárlásnál költeni kívánt összeg ezt ne lépje túl, vagy ha már vásároltunk korábban ugyanazon a napon kártyánkkal, mindezek összege ne legyen a limit fölött, mivel ez könnyen visszautasításhoz vezethet.
• Hó vége felé az is megeshet, hogy nincs már kellő fedezet a számlánkon a tranzakció lebonyolításához, ilyenkor szintén el lesz utasítva a próbálkozásunk. Természetesen hitelkártyáknál ez kicsit másként van, ott a hitelkeret szabja meg, hogy meddig nyújtózkodhatunk.

Technikai jellegű hiba esetén:

• Itt relatíve sok minden lehet, különös ismertetőjele, hogy furcsa hibaüzenetet kap(hat)unk, a fizetőoldalról nem térünk vissza automatikusan a kereskedő oldalára, túl sokáig pörög a „homokóra”, és csak a back illetve a refresh gomb segítségével tudunk visszalépni, stb. Általában ilyenkor automatikusan sikertelen lesz a tranzakciónk, de a legjobb, ha ezt azonnal ellenőrizzük is netbankon keresztül, amennyiben rendelkezünk ilyen hozzáféréssel. Ilyenkor a fizetési szolgáltató megkeresése jelenthet megoldást, ők meg tudják mondani hogy mi a hiba, illetve folyamatban van-e ennek elhárítása.

Kapcsolódási hiba esetén:

• Hasonló a technikai jellegű hibához, túl sokáig kell várakozni fizetéskor, időtúllépés következik be, nem továbbítódnak az adataink valami apróbb hiba miatt, stb. Ilyenkor elméletben kaphatunk is valami hibaüzenetet, ami ezt leírja, általában megoldás, ha később újrapróbálkozunk.

Az első két csoportba tartozó hibajelenségek esetén a számlavezető bankunkat érdemes felkeresni kérdéseinkkel. Szinte biztosan meg tudják mondani, miből ered a probléma, és hogy milyen teendőink vannak, ha sikeresen szeretnénk vásárolni. A technikai illetve kapcsolati hibák esetén viszont azt kell felkeresnünk, akin keresztül a fizetést bonyolítottuk volna, persze ezt csak akkor érdemes, ha többszöri próbálkozás után is ugyanúgy hibát észlelünk.

Összefoglalva, ha sikeresen szeretnénk vásárolni kártyánkkal az interneten, a fizetés előtt bizonyosodjunk meg róla, hogy a kártyánk alkalmas a netes fizetésre, van elég pénz a számlánkon, nem léptük túl a napi limitet, és az adatok megadásánál figyeljünk arra, hogy minden pontosan szerepeljen a fizetési űrlapon, így nagy eséllyel nem érhet minket meglepetés.

Reméljük, ismét hasznos tanácsokkal tudtunk szolgálni, mert mint tudjuk, a legjobb online vásárlás a sikeres online vásárlás, a kereskedő, és a fogyasztó szemszögéből is.