Nyaralás bankkártyával külföldön? – Mire érdemes figyelni!

A cím természetesen nem arra utal, hogy valaki a bankkártyájával kézen fogva elmegy nyaralni egy kétágyas apartmanba, hanem inkább arra, amikor a jól megérdemelt külföldi pihenés során szeretnénk használni a kártyánkat is, nem csak az előre beváltott valutánkat. Érdemes-e egyáltalán magunkkal vinni? Tudjuk-e használni külföldön is a kártyánkat? Mire kell figyelni a használat során? És még sorolhatnánk a felmerülő kérdéseket… A legtöbbre igyekszünk is megadni a választ legfrissebb, és egyben legaktuálisabb blogposztunkban.

A blog szerzője is épp nyaralás előtt áll (az egyszerűség kedvéért emiatt néhol átváltok egyes szám első személybe), így egyértelmű, hogy ezek a kérdések felmerültek bennem is. Az első, és szerintem legfontosabb kérdés, hogy megéri-e nekem, ha külföldön bankkártyával vásárolok, vajon ez költségesebb megoldás-e, mint itthon váltani megfelelő mennyiségű költőpénzt? Egyszerűbbnek biztos egyszerűbb, ez nem is kérdés. Külföldi kártyahasználat esetén egyáltalán nem járunk rosszul, ugyanis a bankok többnyire a deviza középárfolyamához közeli áron vonják le az elköltött összeget a számlaegyenlegből, tehát a pénzváltóknál használatos eladási árnál kedvezőbben jutunk hozzá a külföldi fizetőeszközhöz. Rejtett, vagy pluszköltségektől sem kell tartanunk, a kártyás fizetés külföldön is ingyenes. Az ATM-es készpénzfelvétellel azonban kicsit más a helyzet, hacsak nem „kiemelt ügyfelek” vagyunk, számolnunk kell némi költséggel. Hogy mennyivel, ez a bankunktól függ, utazás előtt érdemes tájékozódni a bank honlapján, vagy akár személyesen a bankfiókban a várható díjakról. Általános igazság azonban, hogy amelyik bank rendelkezik külföldön is bankfiókokkal, illetve ATM-mel, azokból olcsóbban tudunk valutához jutni, érdemes tehát figyelni a logókat a pénzkiadó automatákon.

Van persze még jó néhány fontos dolog, amit utazás előtt mindenképp ellenőrizzünk. Léteznek olyan bankkártyák, melyeket csak Magyarországon lehet használni, ezt általában fel is tüntetik a plasztikdarab hátulján, de ha biztosra akarunk menni, érdeklődjük meg a kibocsátó banknál. Szintén nagyon fontos, hogy ellenőrizzük, meddig érvényes a kártyánk. A lejárati dátum általában hónap/év sorrendben van nyomtatva a kártyára, ami azt jelenti, hogy adott hónap utolsó napjáig használható a bankkártya. Lejárt kártyával sem fizetni, sem készpénzt felvenni nem fogunk tudni, ami igen kellemetlen lehet, ha nem váltottunk elég valutát. Vásárlási és készpénzfelvételi limitjeinket is ellenőrizzük, nem árt tudni (ha esetleg nem emlékeznénk rá), hogy meddig nyújtózkodhatunk. Ha túl alacsonynak ítéljük a limitünket, akkor bankunk segítségével módosíttassuk azt, hazaérkezés után akár vissza is állíttathatjuk az eredeti szintre.

Külföldön, ha lehet, még jobban oda kell figyelni a biztonságra, a bankkártya elvesztése vagy eltulajdonítása okozhat bőven fejtörést. Első körben ajánlatos beírni a telefonunkba, hogy milyen számot kell tárcsázzunk külhonból, ha netán a bankunk segítségét szeretnénk kérni, vagy letiltatni eltűnt kártyánkat. Szinte minden kártyára rá van írva az elérhetőség, de ha már nincs a birtokunkban, akkor sokra nem megyünk vele, nem tudjuk róla leolvasni. Arról viszont mindenképp kérdezzük meg a bankunkat, hogy mi a helyzet a sürgősségi kártyapótlással külföldön, ugyanis ez nem minden banknál alapszolgáltatás, ráadásul ennek költségei is igen széles skálán mozognak. Természetesen, ha megtörténik a baj, azonnal, késlekedés nélkül tiltassuk le bankkártyánkat, megelőzve ezzel a visszaéléseket, és bankszámlánk kiürítését. Minden kártyakibocsátó bank rendelkezik 0-24-ben hívható ügyfélszolgálattal, viszont a letiltáshoz szükségünk lesz a kártyánk számára, ezt is ajánlatos leírni valahova (vagy lefényképezni elölről-hátulról, persze a képeket ne nagyon mutogassuk senkinek). Ha még nincs, érdemes aktiváltatni a bankunknál az SMS-küldő szolgáltatást, akár csak a nyaralás idejére. A terhelés után másodpercekkel már meg is kapjuk az SMS-t, így le tudjuk egyből ellenőrizni, hogy helyes összeget vontak-e le tőlünk. Illetéktelen kézbe jutás esetén is jól jöhet, ha épp nem tűnt volna fel, hogy hiányzik a kártyánk.

Kézenfekvő, de azért leírom, mert az alapvető biztonsági „előírásokat” sem külföldön, sem itthon nem szabad elfelejteni: soha ne tévesszük szem elől a kártyánkat, ha épp azzal fizetünk, ne adjuk kölcsön senkinek, főleg idegennek, a PIN-kódot tartsuk titokban, még csak véletlenül se írjuk rá a kártyánkra, vagy egy cetlire, amit a kártya mellett tartunk, illetve ha ATM-ből veszünk fel pénzt, mindenképp jól nézzük meg előtte a készüléket, nincs-e véletlenül manipulálva. Jó tudni, hogy a bejelentés megtételét megelőzően bekövetkezett, a bankkártya elvesztéséből, ellopásából vagy elrablásából származó kár maximum 45000 forint értékben terhel bennünket, kivéve, ha a kár szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartás következménye. A bejelentés után bekövetkező károkat minden esetben a kibocsátó bank viseli.

Ha a leírtakat betartjuk, illetve odafigyelünk rájuk, akkor nagy baj már nem érhet minket. Kellemes, és problémamentes nyaralást kívánok mindenkinek!

Az Interchange-díj kalandjai

Mostanában egyre többször futhatunk bele a napi hírek közt az interchange-díj fogalmába. Magyarul bankközi jutaléknak hívjuk, így már valamivel érthetőbb a dolog, viszont még mindig nem biztos, hogy a hétköznapi olvasó tudja, mit is jelent pontosan. Blogposztunkban megpróbáljuk kicsit közérthetőbbé tenni ezt a pénzügyi fogalmat, illetve arra is fényt derítünk, hogy miért találkozunk vele mostanság oly sűrűn.

Mi mással is kezdhetnénk, mint a definícióval: A bankközi jutalék egy olyan díj, amelyet a kereskedő bankja (más néven elfogadó bank, az a bank, amelyik például a webshopba beérkező kártyás fizetéseket kezeli, a kereskedőnek itt van a számlája) fizet a kártyatulajdonos bankjának (ahol a kártyabirtokos bankkártyáját kibocsátották) a bankkártyás vásárlások után. Ez a díj fedezi a kibocsátó bank adott vásárláshoz kapcsolódó kockázatainak, és számlafenntartási költségeinek egy részét. Ez leegyszerűsítve tehát annyit jelent, hogy ezt a díjat az egyik bank fizeti a másiknak, amikor kártyánkkal vásárolunk. Ebből logikusan következik az, hogy a kártyakibocsátó bankoknak az az érdekük, hogy ez a díj minél magasabb legyen, mivel ez nekik annál több bevételt jelent. Az interchange-díjat általában a kártyatársaságok (pl.: Visa, Mastercard) határozzák meg országonként, így a kibocsátó bankok azt a kártyatársaságot fogják előnyben részesíteni, amelyik magasabban határozza meg ezt a jutalékot. Jelenleg, ha a két „nagyot” nézzük, a Mastercard-nál jóval magasabb díjjal találkozhatunk, mit a Visa kártyák esetében, ezért lehet az, hogy manapság egyre több Mastercard-ot bocsátanak ki , és egyre kevesebb Visa-t. Hogy valami kézzel foghatót is írjunk, megnéztük, hogy számokban kifejezve ez mit jelent: Mastercard esetén, ha magyar kártyával, Magyarországon vásárolunk, egy „sima” betéti kártyával egy webáruházban, a bankközi jutalék 0,60% + 12 HUF. Ugyanezen paraméterekkel, de Visa kártyával a jutalék már csak 0,16% + 0,015€ (~2,22 HUF). Ez természetesen nem összekeverendő azzal a tétellel, amit a kereskedő fizet a kártyaelfogadás után a fizetési szolgáltatónak, az interchange-díj csak egy része annak.

Az elmúlt hetekben, hónapokban azért találkozhattunk a hírekben olyan sűrűn ezzel a fogalommal, mert ismét napirendre került Magyarországon a bankközi jutalék szabályozása. Felmerül a kérdés, hogy erre miért is van szükség? A kormány egyik célja a hazai készpénzhasználat visszaszorítása, amely mellett a legfontosabb érvek a fekete- és szürkegazdaság kiszorítása, és a nemzetgazdasági költségek lefaragása. (Korábban már írtunk a készpénzhasználat korántsem magától értetődő, de igen jelentős költségeiről.) A készpénzhasználat visszaszorítására több eszköze is van a kormányzatnak. Legfőképp a fogyasztókra kell hatni különböző kampányokkal, megfelelő tájékoztatással, oktatással, de ennél talán hatékonyabb, ha a pénztárcájuk felől közelítik meg őket, mivel a magyar ember köztudottan árérzékeny. Példának itt van a mostanában szintén elég népszerű téma, a tranzakciós illeték (korábbi írásunk a témában itt). Ennek hatása, illetve ösztönző ereje abban rejlik, hogy a készpénzfelvételt jobban megadóztatja az állam, mint az átutalást, illetve bármilyen elektronikus fizetést. Ezzel együtt a fogyasztókat arra is rákényszeríti, hogy optimalizálják a pénzügyeiket, jobban odafigyeljenek a költésre, vagy akár bankváltással, számlacsomag váltással olcsóbb megoldásokat keressenek.

Itt jön képbe a bankközi jutalék szabályozása, mint egy olyan eszköz, amely szintén hozzájárulhat a készpénzhasználat visszaszorításához . Ez ugyanis arra sarkallná a kereskedőket, hogy érdemes bankkártyás fizetést is lehetővé tenni fizikai vagy virtuális boltjaikban, tehát növekedne az elfogadóhelyek száma, illetve ösztönözhetik vásárlóikat arra, hogy ezt a fizetési módot használják. A fogyasztónak is jó, mert így mentesülhet (legalábbis amíg még ingyenes a kártyás fizetés) a készpénzfelvétel után fizetendő tranzakciós adótól. A kérdés viszont korántsem ilyen egyszerű, mint mindenhol máshol, az éremnek itt is két oldala van. Azt egyelőre csak sejteni lehet, hogy a szabályozásra hogy reagálnak majd a bankok, van rá esély, hogy a fogyasztó issza meg a levét ismét. Ahogy a tranzakciós adónál is láttuk, könnyen elképzelhető, hogy a bankok az interchange-díj szabályozása miatt kiesett bevételüket a kártyatulajdonosokon akarják majd bevasalni, akár úgy, hogy 20 év után ismét pénzbe fog kerülni a kártyahasználat, vagy akár az éves kártyadíjak fognak emelkedni.

Hogy mi lesz a történet vége, mi is kíváncsian várjuk, és csak remélni tudjuk, hogy senki nem fog nagyon rosszul járni, legyen akár bank, kereskedő, vagy vásárló. 

Közép-kelet-európai körkép, avagy zöldebb-e a szomszéd fűje? (5. rész)

A mai blogbejegyzés alcíme akár ez is lehetne: Mennyire zöldül a füvünk? Ebből már ki lehet találni (na meg abból, hogy az előző rész végén elárultuk… :) ), hogy az ötödik, egyben befejező rész Magyarországról, és a hazai e-kereskedelmi helyzetről fog szólni.

A közép-kelet-európai régiót tekintve bátran mondhatjuk, hogy a magyarországi e-kereskedelem egy sikersztori. A gazdasági válság sok területet érintett, de az online kereskedelemre igen csekély hatása volt, ez a térségben egyedülálló. A piac folyamatosan fejlődik, a termékek és szolgáltatások széles köre érhető el a különféle platformokon, legyen az hagyományos webshop, árverés, kupon, zárt fogyasztói csoport, stb. Több éven keresztül igen magas volt az online forgalom növekedése, ami akár 50-60%-ot is jelentett, de a piac telítettségét mutatja, hogy ez az érték 2011-ben már csak 17%-os volt.

A magyar e-kereskedelem sajátossága, hogy az online forgalom 91%-át nagyjából 90-100 webáruház generálja, ők a „nagyok”. Emellett persze sok apró webshop is megél, jelenleg közel 4000 ezek száma. A 91%-ból igen nagy szeletet tudhat magáénak egy bizonyos aukciós portál, nem okozunk nagy meglepetést azzal, ha eláruljuk, hogy ez a Vatera. A statisztikák szerint 8 magyarból 1 rendelkezik hozzáféréssel ehhez az oldalhoz. Az elmúlt években ezen kívül a közösségi, vagy csoportos vásárlás is igen nagy népszerűségnek örvendett, amely egyúttal platformot biztosít a kisebb kereskedelmi vállalkozások számára is. A hasonló oldalak gombamód el is kezdtek szaporodni, viszont mára már úgy tűnik, hogy egy kimagasló kuponos oldal van, amely lekörözte a többieket, mégpedig a Bónuszbrigád.

Bármennyire is népszerű az e-vásárlás, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az ügyfelekből még mindig hiányzik a bizalom. Ezt támasztja alá az a statisztikai adat, hogy a fizetések 95%-a még mindig utánvéttel, kiszállításkor történik. Sőt, az esetek 44%-ában a fogyasztó inkább az átvételi helyen veszi fel a megrendelését, minthogy a kiszállítás mellett döntsön. Kicsit furcsa ez a bizalmatlanság, főként annak fényében, hogy tavaly az Olcsóbbat.hu átfogó felmérése alapján az általuk vizsgált webshopok 89%-a kapta meg a „maximálisan megbízható” minősítést. A magyar nép erősen árérzékeny, nem véletlen tehát, hogy vásárlás előtt az átlagos felhasználó órákat tölt azzal, hogy a kívánt terméket a megfelelő áron kiválassza, fórumokat, leírásokat böngésszen, megkérdezze ismerőseit a tapasztalataikról, vagy akár direktben a kereskedőt az árujáról. A régióban „piacvezetők” vagyunk ezen a téren.

A legkeresettebb termékek az informatikai eszközök, multimédia, könyvek, ruhák, és az élelmiszeripari termékek. Ezek közül a ruházati termékek kereslete nő a legdinamikusabban, de érdekes módon a megkérdezett 32 nemzetközi divatlánc közül csak 11 működtet e-boltot Magyarországon. Ezt a hiányt igyekszik pótolni a számos online multi-brand üzlet, és zárt vásárlói klub. Ráadásul az érintett márkákat a hagyományos üzletekben is el lehet érni (pl.: GAP, New Look, Pinko), illetve többek nemzetközileg futtatott online áruházat is működtetnek, ahonnan hazánkba is lehet szállíttatni.

A hagyományos üzleteket illetően nem látszik semmiféle negatív hatás az online kereskedelem térnyerésével, nincsenek tömeges bezárások, sem méretcsökkentések. Sőt, egyes kiskereskedők (pl. könyvesboltok) a fejlődés érdekében további kényelmi funkciókat is bevezettek, mint például kávézó, társalgó, olvasószoba. Itt megemlíthetjük a már korábban írt Bónuszbrigád offline boltját is, ami szintén egyedülálló, mondhatni formabontó magatartás ebben a körben.

Az e-kereskedelem fejlődésének ezzel nincs vége, a 2013-as év is tartogatott, illetve tartogat még meglepetéseket. Elég csak a Tesco online piacra lépésére gondolnunk, de idén jön az Amazon, és a Media Markt virtuális boltja is. Kíváncsian várjuk hát, hogy milyen egyéb folyamatokat, tevékenységeket indítanak be a nagyok, milyen hatása lesz a jelenlegi online piacra a belépésük. Szakértők szerint az imént említett szereplők akár teljesen át is strukturálhatják a magyar webshop-piacot. Szintén a szakemberek víziója, hogy Magyarországon az évtized végéig megduplázódik az internetes kereskedelem forgalma, és akár meghaladhatja a 400 ezer milliárd forintot is. Ehhez természetesen elengedhetetlen a bizalom további építése a webáruházakkal szemben, és a webshop-piac folyamatos fejlődése is, mi az Escalionnál ebben teljes mellszélességgel partnerek vagyunk.

Közép-kelet-európai körkép, avagy zöldebb-e a szomszéd fűje? (4. rész)

Ahogy a legutóbbi rész lezárásában írtuk, Szerbiáról és Szlovákiáról lesz szó a folytatásban. A két ország bár nevében erősen alliterál, több hasonlóságot nehezen fedezhetünk fel köztük, természetesen e-kereskedelmi szemszögből vizsgálva. Nézzük hát külön-külön, mi a jellemző az említett országokra.

Szerbia

Úgy tűnik, a vizsgált közép-kelet-európai országok közül Szerbiát az "ismeretlen föld" jelzővel tudnánk legjobban jellemezni, már ami az internetes kereskedelmet illeti. Az ország e téren még mindig embrionális állapotban van, emiatt mélyreható kutatásokra még nem is került sor a digitális kereskedelmet érintően. A fejlődésnek ráadásul gátat szab a szegényes technológiai, szociális, és gazdasági infrastruktúra is, amellyel az ország küszködik.

Tény, hogy az egyik legkevésbé fejlett országról van szó Európában, kézenfekvő tehát, hogy a kulcsfontosságú területek fejletlensége sincs jótékony hatással az e-kereskedelem kialakulására. Például a betéti és hitelkártyák penetrációja – amely, mint tudjuk, az egyik legfontosabb hajtóereje az internetes kereskedelemnek –  az egyik legalacsonyabb Európában. A számítógépes ismeretekkel sem állnak jól, a lakosság körülbelül 40%-a még soha nem használt számítógépet, ez az arány riasztóan magas. Azok közül, akik használnak számítógépet és internetet, 82% soha nem vásárolt még semmit online, bár ez az arány lassú csökkenést mutat. Egy másik szűk keresztmetszet, hogy Szerbiában jelenleg még nincsenek biztonságos fizetési megoldások, például a PayPal sem elérhető náluk.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy Szerbia még az EU csatlakozás előtt áll, jelenleg tagjelölt státuszban van. Ez azt jelenti, hogy a helyi piacon nem elérhető nagy nemzetközi márkák is nehezebben érnek célt, mivel a vám befolyásolja a termékek árát, így jóval drágábban jutnak el az áhított nyugati termékek a szerb virtuális, vagy fizikai polcokra.

A leggyakrabban online vásárolt termékek a repülőjegyek, az elektronikus eszközök, és az akciós termékek. A jelenleg még gyerekcipőben járó e-kereskedelem viszont eddig semmiben nem befolyásolta a hagyományos bevásárlóközpontok teljesítményét, tehát a bolttulajdonosok sincsenek rákényszerítve, hogy az online értékesítés felé orientálódjanak. Remélhetőleg a szerb kormány hamarosan felismeri, hogy az internetes gazdaságnak szüksége van egy „lökésre”, és akár új törvényekkel, szabályozásokkal segíti elő az ágazat fejlődését Szerbiában.

Szlovákia

A növekvő mértékű fogyasztói tudatosság és bizalom jellemzi az e-kereskedelmi szektor viszonylagos fejlettségét Szlovákiában. Napjainkban a szlovák internet felhasználók több mint 82%-a mondja azt, hogy vásárolt már online (érdekes, hogy pont ugyanez az arány jött elő a szerbeknél is, csak ott a sosem vásárlókat mutatja…). Míg régebben még az ár volt náluk a legerősebb befolyásoló tényező, manapság már párosul emellé a megbízhatóság, és a jó minőség iránti igény is. A vásárlók aktívan keresik az információkat a termékekről, szolgáltatásokról, leírásokat, ajánlókat és fórumokat böngésznek, mielőtt elkezdenek pénzt költeni. A korábbi vásárlási élmény, tapasztalat is kulcsfontosságú tényező, az e-fogyasztók csupán egynegyede gondolja úgy, hogy az online vásárlás kockázatos. A rendszeres vásárlók mintegy 60%-a szerint olcsóbb, és 50%-a szerint gyorsabb a netes vásárlás, mint a hagyományos formája.

A leggyakrabban keresett termékek egy szlovákiai felmérés (SAEC/Mediaresearch Slovakia) alapján a következők: könyvek (41%), ruházat és lábbeli (34%), eseményekre szóló jegyek (29%). Ezek mellett az elektronikai eszközök, hobbi, kertészet, sport- és élelmiszer ágazatokban is számottevő bevételnövekedést tapasztalhatunk. Érdekes azonban, hogy a megkérdezett nemzetközi kiskereskedelmi láncok legnagyobb része még nem kezdte meg az online értékesítést, ami azt jelzi, hogy az egyik fő iparág, a ruházat és lábbeli értékesítést még bőven elbírják a hagyományos áruházak.

Csakúgy, mint más fejlett piacokon, a „csoportos vásárlás” is erős vezető szerepet tölt be az e-kereskedelemben. Ez főként a fiatal, nagyvárosokban élő lakosságra jellemző, akik ismerik a social network rendszereket, a különböző kuponos, akciós oldalakat, és az ezek nyújtotta előnyöket. Ami a fizetési módokat illeti, a szlovákok leginkább utánvéttel (52%) vásárolnak, ezt követi a banki átutalás (23%), a fennmaradó részt a bankkártyás fizetés, és a személyes átvételkor készpénzes fizetés teszi ki.

Bár az e-kereskedelem hagyományos boltokra kifejtett hatása még nem jelentős, mégis elmondható, hogy a régióban igen magasnak számító internet hozzáféréssel (a háztartások 71%-a), és növekvő fogyasztói tudatossággal a háta mögött Szlovákia lehet az első olyan közép-kelet-európai ország, ahol az online kereskedelem kifejezetten, és láthatóan hangsúlyossá válik.

Sorozatunk következő, egyben befejező részében az egyetlen kimaradt közép-kelet-európai országgal foglalkozunk, ami nem más, mint kicsiny hazánk. Mindenképp érdemes lesz velünk tartani, most már a szomszédok helyzetének ismeretében, hogy mindehhez képest nálunk hogy áll e sokakat foglalkoztató kérdéskör.

Közép-kelet-európai körkép, avagy zöldebb-e a szomszéd fűje? (3. rész)

Folytatván nemrégiben megkezdett sorozatunkat, ismét két közép-kelet-európai országot vizsgálunk meg e-kereskedelmi szemszögből. E két országgal való kapcsolatunk igen réginek mondható, történelmünk során sokszor kerültünk kapcsolatba velük, hol így, hol úgy. Nézzük hát meg, mi a helyzet mostanában Lengyelországban, és Romániában.

Lengyelország:

A lengyel e-kereskedelem az utóbbi években erőteljes virágzásnak indult, 2011-ben például 32%-os növekedést mutatott az előző évhez képest, így a kiskereskedelmi értékesítés immár 3,1%-a online történik. Ez köszönhető az internet elterjedésének, a kínálat bővülésének, és a biztonságos e-értékesítés vonzerejének is. Jelenleg az internetet használó lakosság 74%-a vásárolt már online, és a népesség 20%-a ezt a legutóbbi 3 hónapban tette.

Ahogy a legtöbb piacon, a lengyeleknél is a fő szempont a termék vagy szolgáltatás ára, így nem meglepő, hogy rövid idő alatt nagyon népszerűek lettek a különböző ár-összehasonlító portálok. Ugyanakkor az elmúlt években az időtakarékosság, és a kényelem is egyre fontosabb tényezővé vált a vásárlók körében. A lengyelországi netes kereskedelemről elmondható azonban egy érdekes tény: a forgalom fele egyetlen oldalnak, egy aukciós portálnak tulajdonítható, ez pedig az Allegro, a „lengyel Vatera”. Ez a legnagyobb e-piactér Lengyelországban, amely vonzza a kis-, és a nagyvállalatokat is egyaránt.

A legnépszerűbb online vásárolt termékek a multimédia, az elektronikai eszközök, és a divatcikkek. Az élelmiszer eladás még elég csekély mértékű, de ez is feljövőben van, ami annak köszönhető, hogy a nagyobb offline boltok is elkezdtek nyitni az online piac felé (pl.: Auchan, Tesco, Piotr i Paweł, Alma). A ruházati szektorban a legtöbb nagy nemzetközi márka elindította már helyileg az online értékesítését (pl.: Zara, C&A), vagy a központilag futtatott oldalaikon fel van tüntetve Lengyelország is, ahova kiszállítanak árut online rendelés esetén (pl.: Gap, M&S, New Look).

A hagyományos lengyel kiskereskedők körében azonban egyre nagyobb aggodalomra ad okot az e-kereskedelem ilyen irányú fejlődése, különösen az elektronikai cikkek, és a multimédia területén. Néhány kereskedő már el is kezdte leépíteni az offline üzleteit, míg mások átalakították őket bolton belüli átvételi ponttá. A többi szektorban is hasonlóan alakul a helyzet, de ezek egyelőre még nem olyan hangsúlyosak. Egy biztos, a lengyelek meglátták az online értékesítésben rejlő potenciált, aki nem akar lemaradni, az a közeljövőben biztosan az online felé fog kacsingatni, ha eddig még nem tette volna meg.

Románia:

Keleti szomszédunk és a fentebb elemzett Lengyelország közt igen nagy a kontraszt. Míg a lengyeleknél azt lehet mondani, hogy dübörög az e-kereskedelem, a románoknál ilyesmiről sajnos nem lehet beszámolni.

Bár az e-kereskedelem kialakulása Romániában nagyjából az ezredfordulóra tehető, még mindig csak gyerekcipőben jár, számottevő fejlődésről nem beszélhetünk. Az elmúlt években látható előrelépés leginkább a 2007-es EU csatlakozással magyarázható, de az új biztonságos fizetési módok megjelenése, és az internet gyorsuló elterjedése is sokat nyomott a latba. A bankkártya és mobil használat is jelentősen növekedett, amely szintén növeli a potenciális fogyasztók számát. 2011-ben 24%-os növekedést mutatott Románia az internetes vásárlások tekintetében, így mára a román kiskereskedelem 0,34%-át teszi ki az online forgalom.

A leggyakrabban vásárolt áruk az elektronikai eszközök, divatcikkek, cipők, és az egészség és szépségápolási termékek. Az online élelmiszer eladás viszont a sor végén kullog, mivel egyik nagy nemzetközi élelmiszer-láncolat sem döntött még úgy, hogy fejleszti ezt az értékesítési csatornát Romániában. Fontos továbbá megjegyezni, hogy a vizsgált 33 nemzetközi divat-lánc közül 26-nál még nem kezdődött el az online értékesítés, ezek általában központilag működnek, nem pedig helyben.

Az e-vásárlók aránya a társadalomra vetítve Romániában a legalacsonyabb a régióban, sőt, egész Európában. A román lakosság körülbelül 4%-a mondja azt magáról, hogy az elmúlt 3 hónapban vásárolt valamit az interneten, szemben az EU 34%-os átlagával, ebből is láthatjuk, hogy bőven van még kiaknázatlan terület szomszédainknál. Az sem meglepő, hogy a felmérés szerint általában a városi, átlagosan magasabb jövedelemmel rendelkező fogyasztók használják ezt a lehetőséget, remélhetőleg hamarosan ott is jobban felpörögnek az események.

Sorozatunk ezzel még nem ért véget, a következő alkalommal Szerbia és Szlovákia kerül terítékre, tartsanak velünk akkor is!

Közép-kelet-európai körkép, avagy zöldebb-e a szomszéd fűje? (2. rész)

A téma első részében a közép-kelet-európai régió e-kereskedelmi helyzetével foglalkoztunk. Mostani bejegyzésünkben ezt folytatjuk, de nézzük meg kicsit közelebbről, hogy az egyes országokban hogyan fejlődött az online vásárlás az elmúlt években.

Horvátország

Déli szomszédunknál az online kereskedelem látványos fejlődésen ment keresztül az elmúlt években. 2010 és 2011 között majdnem megduplázódott az interneten vásárló felhasználók száma. Ez így önmagában jól hangzik, de emellé azt is tudnunk kell, hogy az internetet használó lakosság csupán 20%-a vásárolt már valaha online, a többiek úgy tűnik még szkeptikusak ezzel kapcsolatban. Ez az „éretlenség” másban is megmutatkozik, vegyük például a nagy nemzetközi bolthálózatokat, melyek Horvátországban is jelen vannak: a vizsgált 32 világmárka közül csak 7 olyan van, aki online boltot is működtet. Ebben valószínűleg közrejátszik az is, hogy Horvátország még nem EU tag, így a központilag, és nem helyben üzemeltetett webshopoknál problémát jelenthet, hogy nem tudnak olyan árakat, kiszállítási díjakat meghatározni, mint egy EU-tagország esetében. A tervek szerint ez idén július 1-jén meg fog változni, mivel a horvátok is csatlakoznak az EU-hoz, így ez az akadály elgördül az online értékesítő külföldi cégek elől. A vám eltörlése gyaníthatóan fellendíti majd a határokon átnyúló e-kereskedelmet, és több nagy cég is könnyebben elérhetővé válik, mint eddig.

A horvátországi e-kereskedelem főbb húzóágazatai azok az iparágak, ahol többé-kevésbé sztenderd árakkal, költségekkel tudnak számolni: ezek az elektronika, a könyvek, és a multimédia. Az sem véletlen, hogy a statisztikák alapján ezek a piaci szereplők azok, ahol a leginkább csökkent a fizikai boltok száma és mérete, látszik, hogy inkább az online értékesítés felé orientálódnak, mert ebben látják a jövőt.

Végül még egy érdekesség: jelenleg Horvátországban a „modern kiskereskedelem” is elég alacsony lefedettségű, a bevásárlóközpontok aránya 174 m²/1000 lakos, szemben a nyugat európai átlaggal, ami 246 m²/1000 lakos. Ez a szám a jövőben minden bizonnyal emelkedni fog, hiszen a piac bőven elbír még több nagy szereplőt is. Remélhetőleg kéz a kézben fejlődik majd ez is az e-kereskedelemmel, így hamarosan Horvátországban is egyre nagyobb szerephez juthat a netes értékesítés.

Csehország

Úgy tűnik, a csehek kihasználják az online piacban rejlő lehetőségeiket: a népesség több mint fele már túl van az első online vásárlási élményén, ezt mondják a statisztikák. Minden iparági szektorban dinamikus fejlődést láthatunk, a legkeresettebbek viszont itt is az elektronikai termékek. Az is igaz, hogy az általunk vizsgált országok közül Csehország van a legnyugatabbra, gyaníthatóan ez is közrejátszik abban, hogy náluk valamivel korábban beindult a felzárkózás a fejlettebb nyugati országokhoz, ami az online értékesítést illeti. A „kényelmi termékek” és a divatáruk is igen jól teljesítenek, az elmúlt években 3 számjegyű növekedési rátát mutattak. Napjainkban a cseh lakosság 30%-a mondhatja el magáról, hogy rendszeresen vásárol online.

Az internetes vásárlás tehát igen elterjedt ma már a csehek körében, viszont az online fizetéssel kicsit más a helyzet. A fogyasztók nagy része még mindig az utánvéttel történő fizetésben bízik, a kártyás vásárlást nem nagyon használják, pedig mint tudjuk, az olcsóbb mindkét félnek. A hagyományos boltok épp ezért még nem szorultak vissza az online boltokkal szemben, sokan bemutatóteremnek, vagy átvételi helynek használják, illetve akik még mindig ragaszkodnak ahhoz, hogy vásárlás előtt megtapogassák, megnézzék az árut, szintén ezeket a boltokat látogatják főként. Természetesen ez nem gátolja a kereskedőket, hogy a webes értékesítés felé nyissanak, a költséghatékonysággal, széles választékkal, és a sok interneten található leírással, referenciával próbálják magukat vonzóbbá tenni. 

A vizsgált nagy nemzetközi márkák – melyek jelen vannak Csehországban is – közel fele működtet webshopot. Viszont ezek közül csak néhány biztosítja ezt helyi nyelven is, főként központilag működtetett, nemzetközi – ezáltal angol nyelvű – webáruházakról beszélhetünk. Néhány szektorban, mint például a multimédia, új trendeket élnek meg a kereskedők: a tradicionális boltok fizikai mérete lecsökkent az elmúlt években, sokuk be is zárta kapuit, és áttették fókuszukat az internetes kereskedelemre. Ennek ellenére nagy befolyással van az e-kereskedelem elterjedésére az, hogy a hagyományos bevásárlóközpontok még igen erősen jelen vannak a cseh piacon. A közeljövőben a szakértők azt várják, hogy az ő esetükben is megkezdődik az „onlineosítás”, mivel kikerülni ezt sehogy nem tudják (ha nem akarnak lemaradni versenytársaiktól), és a lakosság is efelé orientálódik, ahogy az internet használat egyre inkább beépül hétköznapjainkba.

Következő részünkben újabb két országot fogunk tüzetesebben megvizsgálni, érdemes lesz velünk tartani!

Közép-kelet-európai körkép, avagy zöldebb-e a szomszéd fűje?

A Mi Online Fizetünk! blog általában magyarországi témákkal foglalkozik, egyrészt mivel mi is itt tevékenykedünk, másrészt pedig mert elsősorban a magyar online piactér szereplőinek szeretnénk érdekes és hasznos témákat tálalni, reméljük inkább több, mint kevesebb sikerrel. Jelen írásunkban arra gondoltunk, szétnézünk egy kicsit a „szomszédoknál” is, hogy arrafelé mi a helyzet ezen a téren. Nem szokatlan dolog hazánk helyzetét, teljesítményét összehasonlítani a régió más országainak számaival. Nézzük tehát, hogy állunk az internetes vásárlás területén!

Először vizsgáljuk egységében az említett régiót, összehasonlítva a nyugat-európai országokkal. Nálunk, - mint ahogy ez lenni szokott - kicsit lassabban indultak be a dolgok, nincs ez másképp az e-kereskedelmet illetően sem. A fejlődés töretlenségének fenntartásához azonban igen gyorsan kell reagálniuk a piaci szereplőknek a felmerülő igényekre. Gondoljunk csak bele a bevásárlóközpontok, (giga)plázák helyzetébe. Nem olyan rég jelentek meg a közép-kelet-európai piacokon, ennek ellenére kis időn belül az online kereskedelem fellendülése alaposan át is szabta a kereskedők eddigi bevált gyakorlatait, mivel a bolti kereskedés merőben más, mint az interneten történő értékesítés. Van, aki hamar felismerte ennek jelentőségét, ezek a cégek mára már piacvezetővé nőtték ki magukat az e-kereskedelemben is. Aki csak később csatlakozott ehhez a táborhoz, szembesülnie kellett azzal a nehézséggel, hogy a nagyobb, konkurens cégek már megvetették lábukat az online értékesítés talaján, és nem akarnak teret engedni másoknak. A szélessávú internet elterjedésével felgyorsult a folyamat, nem beszélve a különböző mobileszközök, telefonok, tabletek népszerűségéről, mindezek azt eredményezik, hogy manapság a felhasználók már sokkal több időt töltenek online, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt. Ebből viszont az következik, hogy jó néhány tevékenység hangsúlya is az online világ felé terelődik, ilyen például a vásárlás is, melynek előnyeit már jól ismerjük. Természetesen a felhasználói viselkedés is fontos szerepet játszik az e-kereskedelem alakulásában, a vásárló már nem passzív vásárló az interneten, mivel mielőtt megvesz valamit, aktívan keresgél, körülnéz, összehasonlít, értékeléseket olvas, fórumozik, esetleg megvitatja a tapasztalatait más felhasználókkal.

A fenti ábrán országonkénti eloszlásban láthatjuk, hogy hol milyen népszerűségnek örvend az online vásárlás, mennyire terjedt el a lakosság körében, mindezt 2007-től mutatva, hogy látszódjon a fejlődés iránya és nagysága (forrás: Eurostat). Jól látható, hogy a legfelső, fekete vonal a nyugat-európai átlag (15 ország átlaga), messze feljebb van, mint az általunk vizsgált közép-kelet-európai országok bármelyikében, tehát van még hova fejlődni, ez nem kétséges. Szlovákia például csak most jutott el a 2008-as nyugat-európai szintre, a többiek még meg sem közelítették azt.

Bár az internet előfizetések száma dinamikusan növekszik a közép-kelet-európai országokban, még itt sem értük el a nyugat-európai szintet, és az egyes országok közt is viszonylag nagy eltérés van: míg Szerbiában 41%-ról számolhatunk be, Szlovákiában ez az arány 71%. Azt gondolnánk, hogy főként a fiatalabb korosztály él az online vásárlás lehetőségével, a statisztikák szerint azonban a 30-40 év közötti korosztály vásárol a legtöbbet neten. Ha nemek szerint vizsgálódunk, azt láthatjuk, hogy a nők többet vásárolnak mint a férfiak, de ebben nincs semmi meglepő, valószínűleg így van ez a hagyományos boltok esetében is.

Természetesen az e-kereskedelem fejlődéséhez az is elengedhetetlen, hogy a régiónkban is legyenek megbízható, gyors, biztonságos fizetési szolgáltatók. Akár online utalásról, mobilfizetésről, vagy kártyás fizetésről beszélünk, a lényeg, hogy ezen eszközök, szolgáltatások hadrendbe állításával mind szélesebb körnek tudjunk megfelelő fizetési opciót nyújtani, kinek-kinek a szája íze szerint. Jelenleg Közép-Kelet-Európa általunk górcső alá vett országaiban még mindig az utánvétes fizetés a legnépszerűbb, de szorosan liheg a nyomában a kártyás fizetés is, mely egyre inkább beépül a mindennapjainkba. A vezető kártyatársaságok törekvéseivel, és a nemzetközi trendekkel összhangban mi az Escalionnál is azon dolgozunk, hogy a bankkártyás vásárlás átvegye a vezető szerepet az utánvétestől, ami nem könnyű feladat, viszont nem is lehetetlen.

Következő posztunkban a közép-kelet-európai országokat vizsgáljuk egyenként, aki kíváncsi a részletekre, tartson velünk továbbra is!

MPE 2013 konferencia beszámoló

Februárban került megrendezésre a Merchant Payment Ecosystem (MPE) 2013 konferencia Berlinben. A 2008 óta, évente megrendezett találkozón az Escalion mellett az európai online fizetés szereplői - bankok, kereskedők és online fizetési szolgáltatók - képviseltették magukat. A következő rövid beszámolóban összefoglaljuk az érintett témákat, aki valamivel részletesebb információhoz szeretne jutni, kattintson a bejegyzés alján található linkre.

A több mint 60 előadást nehezen tudnánk összefoglalni, ráadásul a poszt igen hosszú is lenne tőle, valószínűleg kicsit unalmas is. De ha egy mondattal kellene leírnunk a három nap alatt hallottakat, ki szeretnénk emelni a lényeget, akkor a következő mottót használnánk: "Jön a mobilfizetés! Vagy itt van már?". Az iparág nagyobb szereplői szerint szinte biztos, hogy a mobilfizetésé a jövő, azonban arra a fontos kérdésre, hogy mikor várható a mobileszközökön keresztüli fizetés teljes térhódítása, senki nem tudott pontos választ adni: 3-5-10 év és hasonló jövendölések repkedtek a levegőben, az előadók ebben a kérdésben úgy látszik nem egyeztettek előre.

Mobile e-walletek, mobile POS-ok, NFC-n keresztüli fizetés és hasonló fogalmak mellett globális kereskedők előadásait is meghallgathattuk, ilyen volt például az IKEA, a Tesco, vagy az Air France képviselőjének beszámolója. Tőlük megtudtuk, hogy mire van szüksége egy fizetési szolgáltatótól napjainkban egy globális kereskedőnek az online fizetési világában.

Fontos, és nagyobb horderejű téma volt még az online fizetés és biztonság kapcsolata, valamint az innovatív termékek és start-up cégek bemutatása. Utóbbi kategóriában néhány résztvevő a teljesség igénye nélkül: SumUp, Paymill, Birdback, LevelUp.

Az Escalion részéről sikerült olyan üzleti lehetőségeket beindítani, melynek eredményeként hamarosan új szolgáltatásokkal találkozhatnak a közeljövőben a magyarországi 'online fizető társadalom' tagjai – reméljük minél hamarabb. :)

Akit érdekel egy bővebb összefoglaló az eseményről, az az alábbi linken megtalálhatja, angol nyelven.

Mágnescsík vs. Chip

A napokban több helyen is lehetett olvasni azzal kapcsolatos híreket, hogy újra magyar bankkártyák kerültek veszélybe. Arról nem szólnak a híradások, hogy mennyi kártyáról is van szó ebben az esetben, arról viszont igen, hogy kizárólag a régebbi, csak mágnescsíkkal ellátott kártyák adatai kerültek nemzetközi csalók kezébe. A bűnelkövetés módja arra utal, hogy a csalók úgynevezett klónozásos módszerrel dolgoztak, azaz az adatokat a kártya használatakor – valószínűleg ATM készpénzfelvételkor – egy illegális adatszerző eszközzel szerezhették meg, a klónozott kártyákat pedig máshol használták fel.

Mint az köztudott, 2011-től már nem lehet olyan kártyát kibocsátani, amely nem rendelkezik chippel, a még forgalomban lévő csak mágnescsíkos kártyákat pedig záros határidőn belül le kell cserélni. A folyamat láthatóan el is indult, a régi, lejárt kártyákat felváltják a korszerűbb, chipes technológiával működő kártyák, mégis a felmérések azt mutatják, hogy a kártyás tranzakciók 30%-át még napjainkban is mágnescsíkos bankkártyákkal végzik (előző évben ez az arány még 40% volt). Ez nem biztos, hogy azt jelenti, hogy még ennyi régi kártya van forgalomban, mivel az elfogadó eszköztől is függ, hogy tud-e kezelni chippel ellátott kártyát, ez némileg torzíthatja a statisztikákat. A lényeg azonban így is kivehető, szépen lassan kikopnak a mágnescsíkos kártyák, így a bűnözőknek is nehezebb dolguk lesz, mivel a chip biztonságosabban tudja tárolni az adatokat, sokkal nehezebb megszerezni a rajta lévő információkat. A chipes kártyák másolása, klónozása gyakorlatilag lehetetlen, a chipen tárolt adatok még egyszer nem használhatóak fel egy újabb tranzakcióra.

Ez az eset is azt mutatja, amire régóta szeretnénk felhívni a figyelmet: az online vásárlás egyáltalán nem kockázatosabb, mint az offline, sőt! A kártyaadatokat offline módon is meg lehet szerezni, ha kicsit lankad a figyelmünk, többféle módszer van a POS terminálok, vagy ATM-ek manipulálására is. Azonban tudatos használattal és kellő körültekintéssel a minimálisra tudjuk csökkenteni az adatainkkal való visszaélés veszélyét.

Néhány tippet szeretnénk megosztani Kedves Olvasóinkkal, hogy mit tehetnek saját biztonságuk érdekében:

• Ha még csak mágnescsíkkal ellátott kártyánk van, mihamarabb kezdeményezzük bankunknál a cserét, ez már egy nagy lépés a fokozottabb biztonság felé.
• Készpénzfelvétel előtt mindenképp jól nézzük meg az ATM-et, hogy látunk e rajta szokatlan, oda nem illő dolgokat, főként a nyílásokat vegyük szemügyre. A PIN kód beütésekor még akkor is takarjuk el a kezünket, ha épp nincs a közelünkben senki.
• Bolti fizetésnél, étteremben, hasonló helyeken soha ne tévesszük szem elől a kártyánkat, figyeljünk rá, hogy csak egyszer, egy eszközön húzzák le, és lehetőleg azt is a szemünk láttára.
• Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy PIN kódunkra nagyon vigyázzunk, semmiképp ne írjuk a kártyánkra (megtévesztés céljából ráírhatunk egy négyjegyű számot, természetesen ez ne az igazi kód legyen :) ), vagy egy cetlire amit a kártya közelében tárolunk. Csak 4 számjegy, ráadásul változtatható is, válasszunk olyat, amit meg tudunk könnyen jegyezni.
• Használjunk SMS értesítést a terheléseknél, ezzel teljes mértékben nyomon tudjuk követni, hogy mikor használtuk, vagy használták illetéktelenek a kártyát.
• Igényeinknek megfelelően használjunk alacsony napi limiteket, ezzel minimalizálni tudjuk baj esetén a veszteséget. A limitet a legtöbb banknál netbankon keresztül is lehet módosítani néhány kattintással, ha szükséges, akár naponta is tudjuk változtatni, kártyahasználattól függően.
• Internetes vásárlás esetén soha ne adjunk meg PIN kódot, ez ugyanis nem szükséges egy online vásárlás lebonyolításához.
• Ha sokat vásárolunk neten, érdemes lehet egy internetes kártyát igényelni bankunktól, amennyiben tud ilyen szolgáltatást nyújtani. Ez egy főkártyától független kártya, amire annyi pénzt rakunk, amennyit épp szeretnénk, így elég csak a vásárlás előtt az ellenértékkel feltölteni, ha meg is szerzik az adatokat, pénzt nem találnak a számlán.
• Használjunk biztonságosabb, Verified by Visa, vagy Mastercard Secure Code rendszerű kártyákat, ha bankunknál elérhetőek ilyenek. Ezekről bővebben egy korábbi írásunkból tájékozódhatnak.
• Ha már bekövetkezett a baj, ne késlekedjünk sokat, azonnal hívjuk bankunkat, és tiltassuk le a kártyát, megakadályozva ezzel a további kellemetlenségeket, és így nagyobb esélyünk is van a hiányzó összeg visszaszerzésére.

A világ vezető kártyatársaságai folyamatosan rukkolnak elő újabb, még biztonságosabb kártyákkal, módszerekkel, mivel a bűnözők is fejlesztik magukat. Létezik már például folyadékkristályos kijelzővel, és nyomógombokkal ellátott kártya is. A ’Display Card’ névre keresztelt kártya LCD kijelzője egy-egy alkalommal használható jelszavakat jeleníthet meg, ugyanakkor az eszköz ugyanúgy működik, mint a hagyományos bankkártyák. Az integrált képernyőn nem csak a jelszavak jeleníthetők meg, hanem a folyószámla-állása, a hitelkeret összege, a kapott bónuszpontok és a legutolsó tranzakciókkal kapcsolatos adatok is. Hogy ez a fajta kártya mikor fog világszerte elterjedni, még nem lehet tudni, de ahogy a technikai fejlődés szárnyal napjainkban, biztosak lehetünk benne, hogy nemsokára találkozhatunk ilyen kártyákkal a mindennapokban is.

2013 - A csekkadó éve

Elkezdődött ismét egy év. Ahogy ilyenkor lenni szokott, idén is számos változás lépett életbe, vagyis inkább a mi életünkbe. Azt már megszokhattuk, hogy januárban sok mindennek emelkedik az ára, kicsit többe kerül az élet, sőt, sokan a szokásainkon is kénytelenek vagyunk változtatni, ha szeretnénk lefaragni a költségeinkből.

Idei első bejegyzésünkben a tranzakciós adó témáját járjuk kicsit körbe, ez ugyanis az egyik olyan dolog, ami jelenleg okkal foglalkoztatja a közvéleményt. Nem vált be a nemzetgazdasági miniszter jóslata, a bankok mégiscsak áthárítják az illetéket az ügyfeleikre. Így, banktól függően, szinte mindenkinek számolnia kell – jobb esetben „csak” – néhány száz forint megnövekedett költséggel. Ez a többletkiadás akár több ezer forint is lehet, ha valaki nem figyel, vagy nem tájékozódik megfelelően arról, mi kerül most pénzbe, ami eddig ingyenes volt. Ráadásul februártól akár újabb drágítás jöhet, mivel az országgyűlés végül a tervezettnél magasabb közterheket szavazott meg. A csekkadó január elseje óta hatályos, a számlák közötti tranzakciókat alapesetben 2 ezrelékes, a készpénzfelvételt pedig 3 ezrelékes közteher illeti. Ezzel azonban még nincs vége, ahogy azt egy nemrégiben közzétett kormánynyilatkozatból tudjuk: ha az új típusú közteherből származó bevételek elmaradnak a várttól, tovább emelik a tranzakciós illeték mértékét. Amennyiben ez bekövetkezik, a bankok az eddig tapasztaltak alapján valószínűleg ismét módosítják majd a kondícióikat. Érdemes azonban megemlíteni a pénzügyi jogok biztosának épp a minap tett bejelentését is, miszerint vizsgálatot indít annak kiderítésére, hogy a bankok a korábbi kommunikáció ellenére miért hárítják mégis az ügyfeleikre az őket terhelő adót. Állítása szerint valódi versenyhelyzetben ez nem fordulhatna elő.

Mit tehetünk mégis, hogy csökkentsük a ránk nehezedő terheket? Első körben legjobb, ha felkeressük bankunkat. Akár személyesen a bankfiókban, akár telefonon, e-mailben, esetleg a bank honlapján található információkat olvassuk át, a lényeg, hogy kiderítsük, jelenlegi bankszámlacsomagunk mely pontjai változtak az új törvény életbelépésével. Ezek után arról sem árt tájékozódni, hogy más bankoknál milyen lehetőségek vannak. Ebben segítségünkre lehet például a Bankkártya.hu oldal által lehozott cikk (itt), ahol egy nagyon hasznos összehasonlító díjtáblázatot is letölthetünk (itt). Összességében el lehet mondani, hogy a készpénzfelvétel, az online átutalás, és a csoportos beszedési megbízás szinte kivétel nélkül minden banknál drágult, avagy most már pénzbe kerül, ha eddig ingyenes volt. A korábban húzóterméknek számító ingyenes, vagy „nullás” számlacsomagok kora is leáldozott, egy apró kivétellel, egyik bank sem kínál már ilyen szolgáltatást.

Jó hír viszont, hogy a bankok többségénél a bankkártyás vásárlás, – legyen az online vagy offline – továbbra is ingyenes marad, ezt a költséget ugyanis átvállalják. Remélhetőleg ez a jövőben sem fog változni, így a szóban forgó rendeleteknek talán valóban pozitív hatása lehet a bankkártyás fizetési hajlandóságra. Ezt persze az segítené elő, ha egyúttal a kártyaelfogadó helyek száma is növekedne, ami nem kizárt, ha kereskedői oldalon is felfedezik ezt az összefüggést, és hajlandóak némi pénzt invesztálni ilyen irányú fejlesztésbe. Mindez jótékony hatást gyakorolna a hazai készpénzmentes világ felé történő haladásra is. Az webshopok is újra elgondolkodhatnak a bankkártyás fizetés bevezetésén, hiszen nem csak bizonyítottan növeli a bevételt, de az átutalás már szinte mindenhol pénzbe kerül, így az kevésbé vonzóvá válik a kártyás fizetéssel szemben.

Zárszóként elmondható tehát, hogy sajnos nem ússzuk meg némi pluszkiadás nélkül, de kellő körültekintéssel és a megfelelő információk begyűjtésével továbbra is viszonylag alacsonyan tudjuk tartani bankszámlánk költségeit. Addig is, vásároljunk kártyával, mert gyors és biztonságos, ráadásul ingyen van! :)