2013. július 24., szerda

Az Interchange-díj kalandjai

Mostanában egyre többször futhatunk bele a napi hírek közt az interchange-díj fogalmába. Magyarul bankközi jutaléknak hívjuk, így már valamivel érthetőbb a dolog, viszont még mindig nem biztos, hogy a hétköznapi olvasó tudja, mit is jelent pontosan. Blogposztunkban megpróbáljuk kicsit közérthetőbbé tenni ezt a pénzügyi fogalmat, illetve arra is fényt derítünk, hogy miért találkozunk vele mostanság oly sűrűn.

Mi mással is kezdhetnénk, mint a definícióval: A bankközi jutalék egy olyan díj, amelyet a kereskedő bankja (más néven elfogadó bank, az a bank, amelyik például a webshopba beérkező kártyás fizetéseket kezeli, a kereskedőnek itt van a számlája) fizet a kártyatulajdonos bankjának (ahol a kártyabirtokos bankkártyáját kibocsátották) a bankkártyás vásárlások után. Ez a díj fedezi a kibocsátó bank adott vásárláshoz kapcsolódó kockázatainak, és számlafenntartási költségeinek egy részét. Ez leegyszerűsítve tehát annyit jelent, hogy ezt a díjat az egyik bank fizeti a másiknak, amikor kártyánkkal vásárolunk. Ebből logikusan következik az, hogy a kártyakibocsátó bankoknak az az érdekük, hogy ez a díj minél magasabb legyen, mivel ez nekik annál több bevételt jelent. Az interchange-díjat általában a kártyatársaságok (pl.: Visa, Mastercard) határozzák meg országonként, így a kibocsátó bankok azt a kártyatársaságot fogják előnyben részesíteni, amelyik magasabban határozza meg ezt a jutalékot. Jelenleg, ha a két „nagyot” nézzük, a Mastercard-nál jóval magasabb díjjal találkozhatunk, mit a Visa kártyák esetében, ezért lehet az, hogy manapság egyre több Mastercard-ot bocsátanak ki , és egyre kevesebb Visa-t. Hogy valami kézzel foghatót is írjunk, megnéztük, hogy számokban kifejezve ez mit jelent: Mastercard esetén, ha magyar kártyával, Magyarországon vásárolunk, egy „sima” betéti kártyával egy webáruházban, a bankközi jutalék 0,60% + 12 HUF. Ugyanezen paraméterekkel, de Visa kártyával a jutalék már csak 0,16% + 0,015€ (~2,22 HUF). Ez természetesen nem összekeverendő azzal a tétellel, amit a kereskedő fizet a kártyaelfogadás után a fizetési szolgáltatónak, az interchange-díj csak egy része annak.

Az elmúlt hetekben, hónapokban azért találkozhattunk a hírekben olyan sűrűn ezzel a fogalommal, mert ismét napirendre került Magyarországon a bankközi jutalék szabályozása. Felmerül a kérdés, hogy erre miért is van szükség? A kormány egyik célja a hazai készpénzhasználat visszaszorítása, amely mellett a legfontosabb érvek a fekete- és szürkegazdaság kiszorítása, és a nemzetgazdasági költségek lefaragása. (Korábban már írtunk a készpénzhasználat korántsem magától értetődő, de igen jelentős költségeiről.) A készpénzhasználat visszaszorítására több eszköze is van a kormányzatnak. Legfőképp a fogyasztókra kell hatni különböző kampányokkal, megfelelő tájékoztatással, oktatással, de ennél talán hatékonyabb, ha a pénztárcájuk felől közelítik meg őket, mivel a magyar ember köztudottan árérzékeny. Példának itt van a mostanában szintén elég népszerű téma, a tranzakciós illeték (korábbi írásunk a témában itt). Ennek hatása, illetve ösztönző ereje abban rejlik, hogy a készpénzfelvételt jobban megadóztatja az állam, mint az átutalást, illetve bármilyen elektronikus fizetést. Ezzel együtt a fogyasztókat arra is rákényszeríti, hogy optimalizálják a pénzügyeiket, jobban odafigyeljenek a költésre, vagy akár bankváltással, számlacsomag váltással olcsóbb megoldásokat keressenek.

Itt jön képbe a bankközi jutalék szabályozása, mint egy olyan eszköz, amely szintén hozzájárulhat a készpénzhasználat visszaszorításához . Ez ugyanis arra sarkallná a kereskedőket, hogy érdemes bankkártyás fizetést is lehetővé tenni fizikai vagy virtuális boltjaikban, tehát növekedne az elfogadóhelyek száma, illetve ösztönözhetik vásárlóikat arra, hogy ezt a fizetési módot használják. A fogyasztónak is jó, mert így mentesülhet (legalábbis amíg még ingyenes a kártyás fizetés) a készpénzfelvétel után fizetendő tranzakciós adótól. A kérdés viszont korántsem ilyen egyszerű, mint mindenhol máshol, az éremnek itt is két oldala van. Azt egyelőre csak sejteni lehet, hogy a szabályozásra hogy reagálnak majd a bankok, van rá esély, hogy a fogyasztó issza meg a levét ismét. Ahogy a tranzakciós adónál is láttuk, könnyen elképzelhető, hogy a bankok az interchange-díj szabályozása miatt kiesett bevételüket a kártyatulajdonosokon akarják majd bevasalni, akár úgy, hogy 20 év után ismét pénzbe fog kerülni a kártyahasználat, vagy akár az éves kártyadíjak fognak emelkedni.

Hogy mi lesz a történet vége, mi is kíváncsian várjuk, és csak remélni tudjuk, hogy senki nem fog nagyon rosszul járni, legyen akár bank, kereskedő, vagy vásárló.