2011. november 25., péntek

Escalion kutatás - Online kártyás fizetés aránya a forgalomból


Sorozatunk legújabb epizódjában a jelenleg már online kártyás fizetéssel rendelkező webshopok forgalmi eloszlásába tekinthetnek be a kedves érdeklődők. Az előző grafikonokkal ellentétben itt valamivel kevesebb válaszból kellett gazdálkodnunk, mivel a kérdésünket csak azoknak tettük fel, akik a kérdőív egy korábbi pontján azt nyilatkozták, hogy már rendelkeznek online bankkártyás fizetési megoldással. Kérdésünk így hangzott: A webshop éves forgalmának hozzávetőleg hány százaléka származik online bankkártyás vásárlásból?

A fenti grafikonból kiolvasható, hogy a vizsgált webshopok forgalmának csupán egy kis részét teszik ki az online bankkártyás tranzakciók. A helyzet mindazonáltal nem kétségbeejtő. Az alacsony kihasználtság egyben nagy lehetőségeket is jelent. A nyugati példát tekintve és az e-kereskedelem folyamatos fejlődését véve alapul a magyar piacon is, óriási kiaknázatlan lehetőség rejlik még ebben a szegmensben, persze ez a vásárlóktól is függ. 

A növekedés hatására vélelmezhetően be fog indulni szolgáltatói oldalról a verseny. Egyre több fizetési szolgáltató megjelenése várható, akik változatos szolgáltatáscsomagokkal és versenyképes árakkal próbálnak majd a növekvő piacból minél nagyobb szeletet kihasítani. A vásárlóknak pedig ez a lehető legjobb.

A szolgáltatás elterjedésével ugyan nyilvánvalóan egyenes arányban növekszik a használat, de mint azt a szolgáltató-választásról szóló kérdésből látjuk majd, vannak egyéb jelentős faktorok, amelyek a vásárlót visszatarthatják attól, hogy a tranzakciót mindjárt le is bonyolítsa bankkártyájával online. Az említett kérdéssel a következő blogposztunkban foglalkozunk, érdemes velünk maradni.

2011. november 10., csütörtök

Escalion kutatás - Milyen fizetési módokat alkalmaz az online értékesítésben?

Egy újabb részletét szeretnénk bemutatni kutatásunknak, amely azt a kérdést járja körbe, hogy vajon jelenleg Magyarországon mely fizetési módok a legelterjedtebbek egy webáruház esetében. A kérdésünk így hangzott: Milyen fizetési módokat alkalmaz az online értékesítésben?

Mivel egy webshop általában nem csak egyféle fizetési opciót kínál, ezért a válaszadásnál lehetőség volt több válasz megjelölésére is, az összesített adatokból készítettük ezt a grafikont:


Az ábrán látszik, hogy az online értékesítők csak kis mértékben ajánlják fel a bankkártyás fizetés lehetőségét. Azt az eredményt kaptuk, hogy a kiszállításkor fizetés (Készpénz - személyes átvétel futárral, Postai utánvét) különböző módjai fajsúlyosak (41%), ezt már az előre fizetés (Online bankkártyás fizetés, Sárga csekk, Átutalás) követi (36,12%), majd az átvételi ponton történő fizetés következik (21,20%). Ez utóbbi a legkevésbé nevezhető online tranzakciónak, nem sokban különbözik a hagyományos vásárlástól. Ami az átutalást illeti azonban, innen már csak egy lépés az online bankkártyás fizetés, ami gyorsabb és biztonságosabb is. Ez a lépés döntő változásokat hozhat a vásárlói magatartásban.

Amíg a vásárló a kiválasztott terméket később fizeti ki, addig csak a választás történik online, nem a tényleges vásárlás. Eddig a pontig a leglátogatottabb webáruház is csak egyfajta katalógus, promóciós felület. Ami a szolgáltató oldalán konverziós probléma, az a vásárlók részéről a tájékozódási és fogyasztási szokások kérdése.

A PayPal 1,7%-os eredménye sem jelentős. Szintén a nyitott kérdésekből tudjuk, hogy az értékesítők, nyelvi nehézségek miatt inkább a hazai szolgáltatókat preferálják. A kedvezőbb ráták eléréséhez pedig a PayPal esetében is magas havi forgalmat kell bonyolítani. Így a rendkívül
árérzékeny hazai webshopok, különösen a startup-ok számára nem feltétlenül csábító lehetőség a PayPal alkalmazása.

Összességében elmondhatjuk, hogy jelenleg Magyarországon még elég kevesen alkalmazzák az online fizetésnél a bankkártyás megoldást, de ez a szám várhatóan rohamosan nőni fog, ahogy a webshopok is felismerik ennek a fizetési opciónak a fontosságát, és találnak maguknak megfelelő szolgáltatót, aki minden igényüket kielégíti.

2011. október 28., péntek

Escalion kutatás - Mióta működik az Önök webáruháza?

Magyarországon első alkalommal történt meg, hogy az e-kereskedelem aktív szereplőinek körében, speciálisan az online fizetési megoldásokkal foglalkozó, átfogó kutatás készült. Az Escalion közel 4000 webáruháznál érdeklődött a vásárlóiknak nyújtott lehetőségekről és a jövőbeli tervekről.

A különféle fizetési opciók meglétéről, az online bankkártyás fizetéssel kapcsolatos egyéni szempontokról és stratégiákról kérdeztük azokat, akik kínálati oldalról, valóban saját tapasztalatok alapján formálnak véleményt. Határozott célunk volt, hogy kiderítsük a hazai e-kereskedők valós igényeit és véleményét az online fizetési megoldásokkal kapcsolatban. Milyen előnyeit és nehézségeit látják az elektronikus bankkártyás tranzakciók elfogadásának? Mi az oka annak, ha még nem vezették be és tervezik-e ezt megtenni?


Legújabb blogbejegyzésünkben a kutatásunk kiértékeléséből szeretnénk bemutatni egy részletet, ami azt taglalja, hogy a piacon jelenleg milyen idősek a webshopok, és rendelkeznek-e bankkártyás fizetéssel. A kérdés így hangzott: Mióta működik az Önök webáruháza?











A fenti grafikon arra mutat rá, hogy az induló cégeknél viszonylag alacsony azok száma, akik az online bankkártyás fizetési módot kezdettől nyújtják vásárlóiknak. Nyugat-európában az online értékesítők majdnem 100%-ban alkalmazzák ezt a fizetési eszközt. Kérdés, hogy ha egy magyar kereskedő elindítja webáruházát, miért nem vezeti be mindjárt a fejlettebb piacokon szokásos fizetési opciókat?

A nyitott kérdésekre adott válaszokból megismert egyik legfontosabb ok, hogy a jelenlegi hazai szolgáltatók (leginkább bankok) rendkívül szigorú szabályozást alkalmaznak, és olyan feltételektől teszik függővé a szerződés megkötését, amelyeknek az induló cégek sok esetben nem tudnak megfelelni.

Előfordulhat, hogy egy startup vállalkozásnak nincs 6 hónapos számlatörténete, és nem is okvetlenül szeretne több bankszámlát vezetni. Komoly nehézséget okozhat a technikai integráció, amelyhez nem kapnak elegendő segítséget, illetve sok esetben kínosan hosszú időt vesz igénybe a bankoknál a kockázati minősítés folyamata is.

Reméljük hogy ez a kis részlet felkeltette olvasóink érdeklődését, a későbbiekben több részletet is bemutatunk az elemzésünkből itt a blogon, érdemes figyelni minket.

2011. szeptember 29., csütörtök

Verified by Visa, Mastercard Secure Code

Mit is jelentenek a címben leírtak? Cikkünkkel erre szeretnénk kicsit rávilágítani, ezáltal bemutatni, hogy az amúgy is biztonságos online bankkártyás fizetés lehet akár még biztonságosabb is, ha megfelelő Visa vagy Mastercard kártyát használunk.

Mind a Verified by Visa, mind a Mastercard Secure Code egy olyan rendszer, amely az interneten bonyolított vásárlások biztonságát hivatott növelni. A szolgáltatás a felhasználó részére ingyenes, és a Visa, illetve a Mastercard partnercégeihez (kibocsátó bankokhoz) tartozó kártyák használata során érhető el. Erre vonatkozóan általában az online fizetési módot biztosító cég honlapján, a Gyakori kérdések/FAQ menüpont alatt is található információ. Ezen cégek honlapján az alábbi képen szereplő logók is láthatóak.

A Verified by Visa nevű programot az Abu Dhabi Nemzeti Bank vezette be 2002-ben. Magyarországon elsőként az Inter-Európa Banknál (amely azóta egyesült a CIB Bankkal) vált elérhetővé 2004-ben.

Ez a szolgáltatás a gyakorlatban úgy működik, hogy a kártyabirtokos részére a bankkártyát kibocsátó bank megad valamilyen plusz azonosítási lehetőséget (jelszót, kódot), amely a tranzakció során ellenőrzésre kerül, és egyértelműen azonosítja a kártyát használó személyt. Bármilyen internetes vásárlás indítása estén szükség lesz erre a jelszóra, azaz tulajdonképpen egy plusz biztonsági lépcső kerül beiktatásra a vásárlási folyamatban.




A Mastercard esetében, miközben a tranzakció részleteit ellenőrzi a vásárló, egy személyes üdvözletet lát, amelyet korábban ő adott meg a kibocsátó banknál. Erre azért van szükség, hogy a felhasználó biztos lehessen benne, hogy a kibocsátó bank oldalán jár, nem pedig más - például adathalász - oldalon, ahol nem tanácsos megadnia a Mastercard Secure Code-ot. Amennyiben a tranzakció részleteit és a személyes üdvözlő üzenetet rendben találja (tehát valóban az a felirat jelenik meg, amit ő adott meg a bankjánál), begépeli a biztonsági kódot, és ezzel elindítja a tranzakciót. (Ha az üdvözlő üzenetet nem egyezik a kártyatulajdonos általa megadottal, a Mastercard azt javasolja, hogy azonnal lépjen kapcsolatba az ügyfélszolgálattal, hogy ők utánanézhessenek a gyanús weboldalnak.) Hazánkban Mastercard Secure Code rendszerbe tartozó bankkártyákat egyelőre nem kínálnak a bankok.



Mindkét rendszer bevezetésének célja az volt, hogy a vásárlók és az online fizetést biztosító kereskedők szempontjából is biztonságosabbá tegye az internetes tranzakciók lebonyolítását. Mindezt például úgy éri el, hogy a kártyabirtokos nyugodt lehet afelől, hogy kártyájának elvesztése, illetve ellopása esetén sem tudja illetéktelen személy használni azt online vásárlásra, hiszen nem ismeri a kártyához tartozó jelszót. Ezenkívül, egy 2003-as adat szerint például a Visa rendszerét használó vásárlók 100-200%-kal magasabb értékű tranzakciókat bonyolítanak le, mint akik nem használják a rendszert. Azaz nemcsak a kártyatulajdonos biztonságérzetét növeli a program használata, de ebből követekzően az interneten bonyolított trannzakciók számának növekedéséhez is hozzájárul. Az online kereskedőket pedig bizonyos chargeback-típusok ellen védi a program, melynek bezetésétől a vitatott tranzakciók 50%-os csökkenését várták. A VISA hivatalos 2010-es évi beszámolója szerint a tavalyi összes tranzakció közül, melyet online bonyolítottak, 40% történt a Verified by Visa rendszeren keresztül.

2010 júniusában bejelentették, hogy a Visa CodeSure is készen áll a kereskedelmi bevezetésre. Ez tulajdonképpen egy billentyűzettel és kijelzővel ellátott kártya, amelynek használata során az online fizetéseknél is meg kell adni a kártyához tartozó PIN-kódot. Ennek a szolgáltatásnak a bevezetésétől a tranzakciók biztonságának további növekedését várják. Itt található egy angol nyelvű videó a kártya használatáról.

Reméljük, cikkünkkel ismét tudtunk segíteni, és értékes információkkal szolgálni. :)


Cikkünk vendégszerzője:

Kada Brigitta
Customer Service Representative

Duodecad Kft.
A DoclerHolding cégcsoport tagja

2011. szeptember 23., péntek

Chargeback – Avagy az e-vásárlás védelme

Akinek van bankkártyája, az valószínűleg már számtalanszor hallott az alapvető biztonsági szabályokról, amit naponta sulykolnak belénk, például hogy ne tároljuk a PIN kódot a kártya mellett egy papírcetlire felírva, sőt, lehetőleg sehol máshol, csak a fejünkben, az ATM-eknél fokozottan figyeljünk minden gyanús jelre (leragasztott nyílások, ép legyen a leolvasó, ahova a kártyánkat behelyezzük), a kártyánkat ne adjuk ki a kezünkből ha egy mód van rá, ha fizetünk vele, akkor legyen mindig szem előtt, és még sorolhatnánk, de akkor az már egy másik poszt lenne.

Az e-vásárlás elterjedésével viszont az untig ismert alapszabályok betartása mellett is előfordulhatnak olyan malőrök, amikor is bankkártyánkat a mi hibánkon kívül, a tudtunk nélkül és/vagy jogtalanul terhelik meg. Ilyenkor nincs vége a világnak, és nem kell rögtön pánikba esni, van kézenfekvő megoldás.

Lássuk, mit is jelentenek a fentiek pontosan, és ha már megtörtént a baj, mik is pontosan a teendőink!

A bankkártya jogtalan megterhelése történhet akkor, ha a kártyánk illetéktelen kezekbe kerül, például elveszítjük vagy ellopják, erről írtunk már korábban itt.

Ennél bonyolultabb esetek is lehetnek, gondoljunk például a tavalyi PPO botrányra amikor is több ezer ügyfél korábban beregisztrált bankkártyáját terhelték meg, az ügyfelek előzetes beleegyezése nélkül.
Megtörténhet az is, hogy a tranzakció ugyan nem jogtalan, de a vásárolt szolgáltatást az ügyfelek már nem kaphatják meg, mert a cég csődöt jelentett. Így jártak az Aeroviva károsultjai is, akik az előre befizetett pénzük után futhattak, miután a cég lehúzta a rolót.

Abban az esetben is jogtalan tranzakcióról beszélhetünk, ha egy szolgáltatónál megújuló (recurring) előfizetést lemondtunk, de a lemondást követően a mi hozzájárulásunk nélkül továbbra is terhelik a bankkártyát a szolgáltatás előfizetési díjával.

Tehát számtalan olyan esemény lehet, ami okozhat a fentiekhez hasonló problémát. Ezeknek az okai leginkább emberi mulasztás (vagy szándékosság), illetve technikai gondok lehetnek, de mivel ezek olyan esetek melyekre a bankoknak kötelezően fel kell készülni, ellenszer is létezik rá (még ha a témában nem annyira járatos banki ügyintéző ezt tagadja is), mégpedig a chargeback.

Chargeback folyamat elindításakor lényegében egy már korábban létrejött tranzakciót a bank a számlatulajdonos utasítására visszavon, ezzel egy időben az adott kereskedő számláját megterheli.

De még mielőtt rohannánk a kártyakibocsájtó bankunkhoz azonnal chargebackelni egy ismeretlen tétel miatt, amit bankszámlánkon vagy bankszámlakivonatunkon vettünk észre, vizsgáljuk meg, hogy valóban olyan vásárlásról van e szó, amit mi nem hagytunk jóvá. Ha nem ismerjük a tranzakció eredetét, vagy csak nem vagyunk biztosak benne, érdemes az elménk rejtett bugyrainak feltúrása után az interneten is keresgélni, és a vásárláshoz tartozó céget felkeresni, hogy tisztázni tudjuk a vitatott szituációt.

A kereskedő saját érdeke, hogy ügyfelei elégedettek legyenek és megtartsa őket, illetve a chargebackek kivédése, hiszen a kereskedővel komoly büntetéseket fizettetnek ki, ha egy bizonyos százalékot meghaladó chargeback érkezik be hozzá. Ezért természetesen meg is van rá az eszköze, hogy a tévesen vagy hibásan levont összeget visszajuttassa a számlánkra (refund tranzakció). Tehát ha egy mód van rá, győzzük meg a kereskedőt, hogy utalja vissza a szóban forgó összeget, mindenki jobban jár (ugyanígy járjunk el, ha pl. hibás terméket kaptunk, vagy nem azt a terméket kaptuk meg amit megrendeltünk).

Amennyiben a szolgáltató nem kompromisszumképes (lásd fenti példák) a refundot illetően, már célszerű felkeresni a kártyakibocsájtó bankunkat. Erre általában a tranzakció létrejöttétől számítva 120 nap áll rendelkezésünkre.

Tehát ha eljutottunk odáig, hogy nincs más megoldás, kérjünk a bankunkban egy chargeback űrlapot, és töltsük ki figyelmesen. Bankja válogatja, de az alábbi információkat mindenképpen meg kell majd adnunk:
                         
Kártyatulajdonos neve
Kártyaszám
Vitatott tranzakció dátuma
Kereskedő adatai
Tranzakció szám
Vitatott összeg / Valutanem
Indok (eset rövid leírása)

Miután kitöltöttük az űrlapot, a bank előzetesen jóváírhatja a vitatott összeget a számlánkon, de a legtöbb eseteben előbb a kártyatársaságok (Visa, Mastercard stb.) illetékes részlegének továbbítják az ügyet. Általában 30 nap alatt megtörténik a kártalanítás, de előfordulhat, hogy akár fél évig is elhúzódik kivizsgálás, ugyanis a kereskedőnek van joga „fellebbezni”, és bizonyítani a tranzakció jogosságát.

Reméljük segítettünk ezzel a cikkel azoknak, akik nem voltak eddig tisztában ezzel a lehetőséggel, és ezáltal mindenki nyugodtabban fogja használni online vásárlások során a kártyáját, hiszen védve van a bankok és a kártyatársaságok szabályozásai által. Ha pedig a fentebb leírt esetek valamelyikével találkozunk, fontos, hogy úgy járjunk el, ahogy az az adott helyzetben elvárható.


Cikkünk vendégszerzője:

Takács Miklós
Compliance Officer

Duodecad Kft.
A DoclerHolding cégcsoport tagja

2011. augusztus 19., péntek

Védőburokban a tranzakció - mi az a PCI DSS?

Mi a PCI DSS szabvány?

 

A PCI DSS szabvány a kártyakibocsátó társaságok által megalkotott és használatra bevezetett biztonsági eljárások összessége az online bankkártyás vásárlások biztonságának garantálására. A cél, hogy a az elektronikus kereskedelemben a kártyaelfogadóknál és a kereskedőknél csökkentsék a bankkártyákkal való nagyarányú visszaélést. A szabvány a védőburok a tranzakció körül. 

 

Miért fontos a szabvány szerinti működés?

 

Mert a szabvány szerinti működés garantálja az online fizetés szereplőinek maximális biztonságát egy olyan környezetben, ahol a leginkább elterjedtek az elektronikus fizetéssel való visszaélések. A csalásokkal valamint a személyes adatok eltulajdonításával kapcsolatos veszélyeknek az elhárítására alakították ki közösen a piacvezető kártyatársaságok - MasterCard, Visa, JCB, AmEx - a Payment Card Industry Data Security Standard (PCI DSS) szabványt 2004-ben.

 


A szabvány a kártyatársaságokkal kötött szerződés keretében egy sor szigorú információbiztonsági követelmény teljesítését követeli meg minden olyan szervezettől, amely a bankkártyák adatainak kezelésével,továbbításával vagy tárolásával foglalkozik, elemei többek között: tűzfalak megléte, vírusvédelmi megoldások, biztonsági rendszerek és alkalmazások fejlesztése és üzemeltetése, a rendszerekkel dolgozók egyedi azonosítása, a rendszerek és folyamatok rendszeres tesztelése, információbiztonsági szabályzat. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy programozók, biztonsági és pénzügyi szakemberek, szervezetek hada őrködik a tranzakciók biztonsága felett.

Önmagában a biztonsági rendszerek fejlesztése és üzemeltetése több tízmillió forintot emészthet fel évente - ez is az egyik magyarázat, miért nem érdemes a kereskedőknek egyenként üzemeltetni ezeket a rendszereket, miért érdemes erre specializálódott szolgáltatóhoz fordulni.


A PCI DSS szabályozás az internetes értékesítési pontokat működtető pénzintézetek, hitel- és bankkártya-feldolgozók valamint kereskedők egyik legfontosabb megfelelőségi követelményrendszere. A szabályozás több mint 160 különböző részletesen definiált, szigorú adatbiztonsági követelménynek való megfelelését és tanúsítvány elkészítésével történő rendszeres bizonyítását írja elő az érintett szervezetek számára. A követelményrendszer teljes körű, mert amíg a támadóknak elég egy pontot találni, a védekezőknek az összeset védeni kell.


A PCI DSS szabvány használatát a kártyakibocsátó társaságok megkövetelik az online bankkártyás fizetések védelme érdekében.

2011. augusztus 12., péntek

Teendők elveszett vagy ellopott kártya esetén

Mit tegyünk ha elveszik vagy ellopták a kártyánkat, mi múlik a gyorsaságon, hogyan tudjuk védeni, bebiztosítani magunkat?









Arról már írtunk, milyen mértékig kell felelősséget vállalnunk, ha ellopták a bankkártyánkat.


Célszerű azonban mindent megtenni azért, hogy jogszerűen védve legyünk, illetve bizonyítani tudjuk az igazunkat. Ha ugyanis nem jelentjük be, hogy ellopták a bankkártyát, nem igaz, hogy 45 000,- HUF-ig viseljük a felelősséget.



Tehát a kárunk minimalizálása érdekében azonnal vegyük fel a bankkal a kapcsolatot és tiltassuk le bankkártyánkat!


Amint észleljük, hogy nincs meg a bankkártyánk, azonnal le kell tiltatni, telefonon vagy személyesen. Célszerű a bankkártya számot valahol feljegyezve tartani, így könnyebben fog sikerülni a letiltás. A lopás vagy elvesztés tényét jelezhetjük a saját bankunknál, MasterCard és Visa esetében tagbanknál, vagy magánál a kártyatársaságnál.



A letiltáshoz szükséges adatok:
  • A kártya száma.
  • A kártya lejárata.
  • A kártyahasználat fedezetéül szolgáló bankszámla száma.
  • Ha a bejelentő ezeket az adatokat nem tudja, akkor rendszerint kártyabirtokos egyéb azonosító adatai segítségével intézkednek a kártya letiltásáról, de ez nehézkesebb.

A kártya letiltását adatok alapján bárki kérheti, nem szükséges személyesen intézkedni.

A bankkártya letiltása visszavonhatatlan blokkolás, rendszerint kérésre sem lehet újra aktiválni. A bankkártya letiltása után új bankkártyát kell igényelni.


Van néhány jó tanácsunk a bankkártya használathoz:
  • Ha kártyával vásárol, ne engedje, hogy a kártyát elvigyék a szeme elől - így az adatait nehezebb ellopni.
  • Kártyás vásárláskor kérhetnek Öntől személyi azonosító iratot - ez az Ön biztonsága érdekében történik.
  • Soha ne adja kölcsön a bankkártyáját!
  • A PIN kódját élő ember nem kérheti és nem tudhatja Önön kívül - csak gépeknek adja meg!
  • A PIN kódot ne tárolja a bankkártya közelében!

Összességében nem nagy mágia vigyázni a bankkártyára és adataira, ha megtörtént a baj, akkor is tudjuk a veszteségeket minimalizálni. A bankkártyára is vigyázzunk úgy, mint a készpénzünkre, figyeljünk oda, mit írunk alá, hol tároljuk a PIN kódot, akkor nagy baj nem érhet minket.