Mostanában nagyon sokat lehet hallani, olvasni a
különböző technikai újításokról a bankkártyás, a mobilfizetés vagy az online
fizetés témakörben, ezért úgy gondoltuk, hogy mi is szentelünk néhány blogbejegyzést
ennek a témának. Haladni kell a korral, – ezt szokták mondani – bár nem mindig
könnyű értelmezni egy hétköznapi felhasználó számára, hogy pontosan miképp is
működnek, mit is jelentenek ránk nézve ezek az újdonságok. Megpróbáljuk kicsit
közérthetőbb nyelven leírni, összefoglalni a lényeget Kedves Olvasóinknak, első
körben a valószínűleg már sokak által hallott NFC-ről lesz szó.
Kezdjük az alapoknál: mi is az az NFC? Az NFC
rövidítés a Near Field Communication
szavakat takarja, amelyet szóról szóra nem érdemes magyarra fordítani, talán a
kis hatótávolságú kommunikáció a leginkább találó megnevezés. Az igazság az,
hogy bár csak mostanában lehet mindenhol erről a megoldásról hallani, az NFC
szabvány már 2004 óta létezik, tehát nem egy új keletű találmány. Alapjában
véve ez egy egyszerű vezeték nélküli kommunikációs szabvány, amely kis
mennyiségű adat átvitelére szolgál, rádiófrekvencia alapú azonosítással
(RFID) megtámogatva.
Legtöbbször mobiltelefonokkal kapcsolatos cikkekben,
leírásokban találkozhatunk vele, mivel mostanában a telefongyártók szinte
mindegyike be akarja építeni ezt a szabványt aktuális csúcsmodelljébe.
Természetesen ez a technológia működhet bankkártya formátumban is, léteznek is
ilyen kártyák már a piacon, de a jövőt valószínűleg a mobiltelefonba integrált
NFC chip fogja jelenteni. Használatával pár másodpercre lehet lerövidíteni a
kényelmes, de legalább fél percet igénybe vevő bankkártyás vásárlást. Ha NFC-s
kártyánk van, ennek előnyét leginkább a kártya fizikai jelenlétét igénylő vásárlásoknál
tudjuk kihasználni, mivel az NFC lényege az, hogy egyetlen érintéssel tesz
lehetővé alapszintű, ám akár kétirányú adatátvitelt a leolvasó és a chip
között. Rendben, de mi van az internetes vásárlással? Nem árt tudni, hogyha
online szeretnénk vásárolni ilyen chippel ellátott kártyánkkal, minden további
nélkül megtehetjük, ilyenkor úgy működik, mint egy „normális” bankkártya.
Ugyanúgy be kell írjuk a megfelelő helyekre a kártyaszámunkat, lejárati
dátumunkat, és a CVC kódot, és persze az egyéb adatokat is, melyeket kérhet a
fizetési szolgáltató.
Az NFC tudása persze nem merül ki a gyors fizetési
lehetőségben, fontos szerepet kap a marketingkommunikációs eszközökben is,
mivel alkalmas arra, hogy bármilyen tartalmat eljuttassanak rajta keresztül a
felhasználóhoz. Például egy újság hirdetéséhez érintve a telefont, megkapható
az adott szám egy-egy cikke, vagy akár a teljes lapszám is. A rádiós egység
képes busz- és vonatjegyeket is tárolni, de tölthetünk rá az interneten
megvásárolt koncertbelépőt is, esetleg pontgyűjtő kártyaként is funkcionálhat.
Az NFC legvonzóbb tulajdonsága talán az egyszerű
használat, hiszen elég pár centiméternyire a célpont közelébe vinnünk az erre
alkalmas készülékünket, esetleg megérinteni a célt, és már automatikusan végbe
is ment a kommunikáció. Az NFC-kártya vagy NFC-chippel felszerelt mobiltelefon
fizetőeszközként való használatakor nem szükséges kiadni a kezünkből a kártyát
vagy a telefont, nem kell lehúzni, bedugni, PIN-kódot pötyögni, sem aláírni.
Mindössze egy fél másodpercre oda kell nyújtani az olvasóhoz és eltenni. A kis
hatótávolság miatt viszonylag biztonságos, lévén nagyon közel kell lennünk a
célponthoz, tehát ezzel szabályozhatjuk a kommunikációt.
Láthatjuk tehát, hogy az NFC nem ördöngösség, egy
átlagember is könnyen tudja használni, a háttérben zajló folyamatokat pedig nem
is muszáj megértenünk, elég, ha arra használjuk, amire nekünk kell, ezáltal
kényelmesebbé téve életünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése