Elérkeztünk a bankkártya választást taglaló sorozatunk befejező részéhez, amelyben a betéti kártyákat, hitelkártyákat és a költési kártyákat vizsgáljuk meg tüzetesebben.
A bankkártyáról nem állapítható meg első ránézésre, hogy betéti (angolul debit), hitel- (angolul credit) vagy költési (angolul charge) kártyáról van szó, tehát ugyanazon kártyamárka (pl. MasterCard) mögött ilyen és olyan is állhat. A költési kártyát hívják (nem túl szabatosan) terheléses kártyának is, amely angolra lefordítva a nagy kártyakultúrával rendelkező országokban egészen mást jelent.
A magyarországi gyakorlat szerint a kártyahasználat során mindhárom kártyatípust ugyanúgy kell használni. Külföldön azonban bevett szokás, hogy az egyes vásárlási tranzakció előtt meg kell adni, hogy az betéti kártyával vagy hitelkártyával történik, sőt bizonyos vásárlások (pl. autókölcsönzés) csak hitelkártyával lehetségesek.
A betéti kártyával végzett költéseket alapvetően a kártyabirtokos pénze (betétje) fedezi. Egy betéti kártya még akkor sem lesz hitelkártya, ha ahhoz áthidaló folyószámlahitel kapcsolódik, mellyel a betét “meghosszabbodik” a költések tekintetében. Ehhez egyébként jövedelem-átutalásra is szükség van. A betéti kártyák hitelkerettel és hitelkeret nélkül is nyitóösszeggel, és/vagy óvadékkal, és/vagy jövedelem-átutalással igényelhetők, azaz valamennyi pénzt mindenképpen előre le kell tenni ahhoz, hogy a kártyát megkaphassuk.
A hitelkártya ezzel szemben nem igényel jövedelem-átutalást vagy nyitóösszeget (óvadékot is csak kiegészítő esetben, pl. ha nem tud jövedelemigazolást felmutatni az igénylő). A hitelkártya mögött olyan számla áll, mely nem alkalmas betétlekötésre, átutalásra, csupán a kártya mögötti tranzakciók fedezhetők vele. A hitelkártya kb. olyan, mint például egy telefonszámla, melynél minden hónapban nulláról indulunk (hiszen nincs betétünk a banknál) és a hitelbe számolt havi költéseink végén a számlazárást követően kapunk egy számlát a költéseinkről. A hitelkártyánál eldönthetjük, hogy a havi periódust követő zárás utáni türelmi időszakban visszafizetjük-e a teljes összeget, vagy annak csak egy részét. Ha egyben visszafizetjük, akkor általában a bank nem számol fel hitelkamatot (csak a kártyával végzett vásárlások után), ezt hívjuk úgynevezett kamatmentes költésnek, ha pedig nem a teljes összeget fizetjük vissza, akkor a megmaradt tartozásra kamatszámítás indul (visszamenőleg is).
Megemlítendő, hogy gyakran még ma is minden kártyát hitelkártyának hívnak, hibásan. A gyűjtőnév ugyanis nem hitelkártya, hanem bankkártya, s annak csak egyik fajtája a hitelkártya.
Végül ejtsünk a költési kártyáról is néhány szót. A költési kártya szinte csak abban különbözik a hitelkártyától, hogy nem lehet választani, hanem egy összegben vissza kell fizetni a havi költéseinket (melyek persze vásárlás esetén ugyanúgy kamatmentesek). Magyarországon rendkívül kevés az ilyen kártyák száma, a másik két típus mellett a költési kártyák nem nagyon terjedtek el, emiatt túl sok tintát nem is pazarolunk a bemutatására.
Reméljük, három részes sorozatunkkal sikerült némi eligazítást adnunk a kártyadzsungelben tévelygőknek, ha ezek alapján bármely Kedves Olvasónk közelebb jutott a döntéshez, azt már sikerként könyveljük el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése